Bemutatjuk a farmot!

Egyéb okok miatt a földvásárlási tranzakciónk a törzsfőnökkel mégsem jött létre, leginkább azért, mert ekkora terület megszerzéséhez elnöki engedély kellett, amit akkor nem lehetett megkapni. Volt egy találkozó az alelnökkel, aki akkor Afrikában a legmagasabb politikai rangban lévő fehér ember volt, aki elmondta a barátoknak, hogy a zambiai föld a zambiaiaké, azt holmi külföldi befektetők nem kaphatják meg. Ezt a marhaságot szokták más országok is saját magukra fordítva alkalmazni, holott a föld az egyetlen erőforrás, amit a befektető nem tud ellopni, nem tud leszerelni és külföldre vinni és feltehetőleg, ha már egy jelentős összegért megvette, akkor a pénzét szeretné visszalátni, tehát meg fogja művelni a területet. Ezzel munkát biztosít a helyi közösségeknek, adót fizet, tudást hoz, stb.

Ezután a barátok úgy döntöttek, hogy nincs más választás, olyan területet kell megvenni, ami már magántulajdonban van. Így jutottak el északra, a Mansha folyó mellé, Shiwa N’gandu tartományba a Ndesha farmra. Egy ausztrál család árulta és jó áron meg lehetett venni az 5.500 hektárt (ez kb. a Szentendrei sziget mérete, ha valaki nem tudna elképzelni ennyi földet).

Mint utólag kiderült a farmnak külön története van, pedig ez nem látszott rajta elsőre. Az első tulajdonosa a területnek egy kedves dél-afrikai farmer volt, akit mindenki kedvelt a környéken, csak a környéken élő helyiek nem értették, hogy néha éjszakánként mi az az éktelen zaj, ami a farm felől jőve megzavarja az álmukat, meg néha holdfényes éjszakákon azt vélték látni, hogy emberek repülnek az égből. Ilyenkor gyorsan bebújtak a kunyhóikba és démonokról meséltek egymásnak. Az igazság persze az volt, hogy nem démonok voltak, hanem dél-afrikai kommandósok és a kedves úriember a speciális erők ezredese volt valójában. Az angolai háború idején itt szálltak le a kommandósok a helikopterekkel, illetve ide érkeztek az ejtőernyősök, hogy titkos operáció keretében a szovjet és kubai utánpótlást akadályozzák. Ben, aki testközelből ismeri a dél-afrikai búr kommandós szokásokat, meg is találta a farmon a jeladók maradékát pár helyen. Ezekkel jeleztek a repülőknek annak idején.

p1070417.JPG

Az egykori katonai barakkok

Egész addig tartott a katonás múlt a farmon, amíg egy különítmény fel nem robbantotta a közelben fekvő vasúti hidat a Chambesi folyó felett. Ez már kiütötte a biztosítékot a helyi hatóságoknál és az ezredesnek mennie kellett. Ekkor vették meg a farmot az ausztrálok.

p1080991.JPG

Amikor a barátok megvették a farmot, akkor ott a következőket találták:

  1. Gyönyörű erdős tájat
  2. A terület közepén egy 1554 méter magas hegyet (na jó kis csalással, mert a terület magasföldön van, így az átlagos tengerszint feletti magasság 1350 méter, innen nézve pedig a hegy már csak egy dombocska)
  3. Egy bővízű folyót
  4. Egy gyönyörű szurdokot a végén egy vízeséssel
  5. A katonák hátrahagyott raktárait viszonylag jó állapotban
  6. Egy lerobbant vendégházat
  7. Egy lerobbant farmmenedzser házat (itt lakott az ezredes anno)
  8. 100 db éhes tehenet
  9. 200 darab lelkesen mindent rágó kecskét
  10. Egy rozzant kínai traktort
  11. 20 lelkes éjfekete alkalmazottat
  12. Egy normálisnak tűnő, angolul beszélő, fekete farmmenedzsert

Egyszóval az előzmények nem nagyon kötötték meg az új tulajdonos kezét a jövő tervezésében. Elkezdődött a részletes felmérés és tervezés. Meg kellett szerezni az engedélyeket, elkészíttetni a környezeti hatástanulmányt, fel kellett mérni a faállományt, stb. Elindult az érdemi munka.

vendeghaz.jpg

A vendégház

vendeghazkonyhaja.jpg

A vendégház konyhája

Afrikában tartja magát a mondás, hogy hamar munka sosem jó, hát senki nem kapkod.

De lehet, hogy a johannesburgi reptéren olvasható közmondásnak van igaza és nem szabad sietni, ha messze akarunk jutni... Másfél év alatt sikerült minden hatósági papírt beszerezni.

img_0657.JPG

Afrikai közmondás

Az is kiderült a másfél év alatt, hogy Afrikában különösen érdemes megfogadni Cromwell örökéletű bölcsességét mely szerint „bízzál Istenben, de tartsd szárazon a puskaport!”. Keress megfelelő helyi embert, de ellenőrizd folyamatosan, különben lehet, hogy nem minden marad meg a farmon... A PAMO szerencsés volt.

A PAMO-t nem is mutattam még be! PAMO lett a zambiai cég neve hosszas tanakodás után. A PAMO egy bemba szó (ők a helyi népesség, tenyeres-talpas, nagyon mosolygó, földművelő bantu négerek), annyit tesz, mint együtt, közösen. Jól kifejezte a szándékot, hogy a magyar, dél-afrikai, svájci, román, zambiai, zimbabwei, ausztrál (és ki tudja, hogy hány nemzet kerül még képbe a jövőben) befektetők, munkatársak, tanácsadók, támogatók csak együtt lehetnek sikeresek ezen a távoli földön. A farm neve, Ndesha is egy bemba szó, nagyjából annyit tesz, hogy gyerünk, előre! Ezt a nevet örökölte már a PAMO, de jól hangzik, érdemes megtartani.

farmmenedzserhaza.jpg

A farmmenedzser háza egykoron

Szóval a PAMO szerencsés volt, jó farmmenedzsert választott, mert semmi nem tűnt el egy év alatt. A járművek kicsit amortizálódtak, node nem olyan könnyű a megszokott sétálásból, esetleg a bicikliről egyből egy régi Toyota pickupra ülni és azt vezetni... Egy év után megvolt minden épület és minden állat is. Egy-két értékesebb fa kivágódott, de ez még belefér a helyi népszokásokba, biztos hernyó volt rajtuk, ezért kellett kivágni.

Egy dolog lett csak furcsa a leltározás során, hogy az állatok is mind megvoltak. 100 marha és 200 kecske volt egy éve is és most is. Márpedig a természet rendje szerint ahol bika és tehén, meg bak és anyakecske van együtt, ott előbb-utóbb gyarapodik az állomány. Kis számolással kijött, hogy elég sok állat hiányzik. Ezt a hiányt már nehéz volt kígyómarással és betegséggel magyarázni. Így derült ki, hogy Kanga a farmmenedzser mennyire magáénak érezte a farmot. Bár ő volt a helyi lelki pásztor (még angol Bibliákat is kapott a cégtől az egyházközsége), mégis mint később többen elmondták, ő volt a környék legnagyobb tolvaja.

Most azon tűnődik a rendőrség, hogy 20, vagy 30 évre csukják börtönbe, mivel az állatlopás itt nagyobb bűn, mint az emberölés. Nagy különbség nincsen a kettő között, a helyi börtönökben 10 évnél többet nem szokás túlélni (lehet, hogy azért, mert a bűnözők nem tudnak sorozatot nézni esténként a színes TV-n az ágyukból?).

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr8213745056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.