A puffogó vipera egy kifejezetten szép kígyó a maga nemében

A székely ember a klasszikus vicc szerint azt mondja, hogy: a sör nem ital, az asszony nem ember (ez persze nem igaz!!!), a medve pedig nem játék. Afrikában a helyzet hasonló, csak a medve helyett kígyót kell behelyettesíteni a mondásba. Ha valaki azt kérdezi, hogy miért nem az oroszlánt, akkor el lehet mondnai, hogy azért, mert a fehér (és indiai és kínai) vadászok, meg a fekete orvvadászok már rég kiírtották a nemzeti parkokon kívül lő álományukat. Így a vadállatok közül már csak a kígyó, skorpió és néhány helyes pók jelent veszélyt az emberre. 

Gyerektenyérnyi, de ő csak a szúnyogokat bántja

Azért azt javaslom mindenkinek végiggondolni, hogy a XXI. században egy szervezett vadászúton, egy precíziós lőfegyverrel, többszáz méterről, mekkora teljesítmény lelőni egy mit sem sejtő állatot, csak azért, hogy utána a bőrét, fogát, szarvát kitegyük a szobában, hogy mekkora királyok vagyunk. Nem a vadászattal, vadgazdálkodással van a baj, az szükséges és fontos, azt gondolom, hogy lelőni egy antilopot, struccot azért, hogy megegyük a húsát, kolbászt csináljunk belőle, az rendben van, de csak a trófeáért kiírtani egy élő és érző lényt szerintem nem helyes.

Vissza a kígyókhoz. Zambiában élnek és virágoznak a kígyók. A farmon láttunk már kobrát, köpködő kobrát, puffogó viperát, zöld mambát, fekete mambát, night adert és savanna corn snake-et (utóbbi kettőnek nem találtam a magyar nevét, de angol névvel is halálosak. A corn snake egyébként egy gyönyörű kék fejű kígyó).

Az első ismerkedés a helyi kígyókkal a „szomszéd” szálláshelyen volt (32 km a farmtól), ahová Pistiék éjfél után érkeztek meg miután Pisti immáron 32 órája volt úton Budapestről. Pisti gyorsan lezuhanyzott, majd befeküdt a szúnyoghálós, baldahinos ágyba és amíg Ben is zuhanyzott, gondolta, hogy beleolvas még kedvenc HVG-jébe.

A baldachinos ágy

Ahogy felnézett az újságolvasásból a vér is megfagyott az ereiben: a szúnyogháló tetején egy kígyó tekergett, pont fölötte. Volt annyi lélekjelenléte (ezt itt sosem szabad elveszíteni), hogy gyorsan meggyőződött arról, hogy nincs lyuk a hálón, így legbiztosabb, ha ottmarad a háló alatt, majd kikiáltott Bennek a háló alól: 

-Ben, van egy kígyó a szúnyoghálón! 

-Viccelsz? - kérdezte Ben a zuhanyból. 

-Nem, határozottan van egy kígyó az ágyam felett! – válaszolta Pisti. 

Ben kimászott a zuhany alól és vaksin hunyorogva szemlélte a helyzetet. Ben tapasztalt kígyó szakértő és tudja is kezelni őket, de kivett kontaktlencsékkel egy félhomáyos szobában nem sokat látott ő sem. 

-Talán egy fekete mamba – mondta. 

-Cseszd meg! 

A mamba a legrosszabb agresszív dög a világon, az a kígyó, ami nem menekül, hanem támad, sőt üldöz, ha megzavarod. A mérge meg sajnos halálos, ha pár percen belül nem kap az áldozat ellenmérget (az meg itt nem áll rendelkezésre). Ben kiment keresni egy őrt, hogy az egy bottal agyoncsapja a kígyót. Pisti amint meglátta a helyi erőt közeledni a hálóhoz és felmérte az esélyét, hogy képes lesz-e egycsapással a háló kilyukasztása nélkül a másvilágra küldeni, úgy döntött, hogy itt az ideje menekülni. nem tűnt jó ötletnek megvárni, míg egy felbőszített mamba a fejére esik. Úgy pattant ki a háló alól, hogy még Cápa főhadnagy is büszke lett volna rá (pedig ő ritkán dícsért a Magyar Néphadseregben) és menekült a szoba végébe. Az őrnek agyonütni nem sikerült a kígyót a hálón, de ahogy leesett onnan, Ben odaugrott és késével elvágta a kígyó torkát. Pisti megmenekült. Mondhatjuk hogy ez meleg istenhozott volt, ahogy azt a dél-afrikai légitársaság szokta mondani a fedélzeten.

A halott kígyó

A többi kaland már a farmon zajlott. 

Egyszer Ben fürödni ment a folyóba (valójában vízmélységet akart mérni az alsó szakaszon). Derekán egy kötéllel, amit John és Playboy tartottak, hogy a sodrás el ne vigye Bent, beúszott a folyó közepére. Ahogy az egyik merülésből feljött levegőt venni, majd infarktust kapott. Kb. 10-12 kobra tekergődzött a vízben egész közel hozzá (állítólag a vízben párzanak a kobrák, de ezt még nem sikerült sehol olvasnom). A parton lévők is meglátták a kígyókat, Marise (Ben felesége) sikítani kezdett (pedig nem egy beszari lányzó), a feketék pedig húzták teljes erővel a kötelet. Ben megúszta.

Másik alkalommal Marise ment ki a konyhába éjjel tápszert keverni Benőnek, a kisfiának. Egy sziszegő kobrával találta szembe magát. A kiáltásra beszaladó biztonsági őr csapta agyon a kígyót. Ezóta lakik a konyhában egy macska, aki Moses névre hallgat. Állítólag elűzi a kígyókat. Hogy ez mennyire igaz nem tudom, az tény, hogy azóta nem volt kígyó a házban (egér sincs már, pedig voltak), az is tény viszont, hogy a testvérét kígyó ette meg.

Egy cseppet sem vidám februári délelőtt Ben maláriásan és rubeolásan (egyszerre jobb túlleni rajtuk), lázasan kiment az állatokat és a pásztorokat ellenőrizni. Ahogy egy korábbról ottmaradt beton itatóra akart fellépni, hogy jobban lásson, egy felete mamba emelte fel a fejét az itatóvályúból. Ben olyan gyenge volt, hogy elszaladni nem tudott, csak próbált eltávolodni, de a kígyó követte! Ben ordított, szerencsére a pásztorok közel voltak, így elkezdték kövekkel és botokkal dobálni a kígyót, amelyik erre jobbnak látta elmenekülni. Ben ismét megúszta, de ez nagyon meleg volt...

Egy agyoncsapott mamba a farmon - egy tehén bánta 

A skorpió is egy kedves lény a farmon, amivel nem árt résen lenni. A fekete fajta csípését sem szokás túlélni. Éppen ezért este nem megyünk mezítláb a fürdőbe és soha nem nyúlunk be dobozokba, nem veszünk fel cipőt anélkül, hogy megnéztük volna van-e bennük valami. Vagy nem fekszünk be esőben a kocsi alá autót szerelni, ahogy azt Charles tette. Két nap múlva jöttünk rá, hogy miért nem gyógyul a „horzsolása” és miért van nagyon rosszul. Ekkor esett ki a skorpió fullánkja a sebből.

Fullánk - kicsi a bors, de erős!

Tíz nap alatt jött rendbe úgy, hogy otthon Dél-Afrikában kezelték a 3. naptól. És valószínüleg egy fiatal példány lehetett, így a derék szerelő csak egy kevés mérget kapott.

A seb 1 hét után - ez a sípcsontnál van...