Zambia gazdag élővilága nem csak a természetfilmekből ismert vadállatokat, meg a korábbi blogbejegyzésekben bemutatott hüllőket jelenti, hanem a mindennapi kelemetlenségeket okozó ízeltlábúakat is. A kellemes időjárás és a sok csapadék kedvez a mindenféle rovarok szaporodásának.

Szúnyogírtó és kígyóriasztó szerek a farmon

Ennek aztán az a következménye, hogy a kellemes, langyos meleg, csillagfényes estéket az egyszeri fehérember vastagon beöltözve és mindenféle szúnyogriasztó bűzzel befújva tölti. Főleg esős évszakban hemzsegnek a moszkítók. Minden szabad bőrfelületet megtalálnak és már szúrnak és szívnak is. A fő baj persze nem csak a csípés és vakaródzás, hanem a malária. Sajnos a farm maláriaövezetben fekszik és hetente visszük valamelyik magas lázzal beteg alkalmazottat a közeli „klinikára” maláriatesztre. Az esetek 99%-ában maláriát kaptak. A helyiek persze nem is védekeznek a szúnyogok ellen, kicsit csapkodnak, ha este a szabadban vannak, de pénzük nincsen szúnyogriasztó szerekre. Megszokták, együtt élnek-halnak a maláriával. A klinika ingyenes,

Nem épp a Schwarzwaldklinik, de van orvos és gyógyszer

a teszt egy gyors tűszúrás után a vérből pár perc alatt kimutatja a betegséget és utána lázcsillapítót és gyógyszert kapnak ingyen a betegek.

Orvos és betegel a lukakai falusi klinikán

Malária ellen oltás még nincsen, a magyar egészségügy a megelőző tablettákat javasolja. Azonban ezt az afrikai fehérek ellenzik, ugyanis a májat tönkreteszi és a betegségtől nem véd meg, csak a lefolyását enyhíti. Itt a malária olyan, mint Magyarországon az influenza. Csak nem csak télen szokott megjelenni... Így aztán esténként cipő, zokni, hosszú nadrág, hosszú ujjú ing és rengeteg spray a divat a szabadban. A szobát/sátrat lefekvés előtt rovarírtóval be kell fújni, aztán irány a moszkítóháló alá! Persze így is összejön napi 4-5 szúnyogcsípés...

Ezért aztán a pókok, denevérek és egyéb moszkítófogyasztó lények egyre szimpatikusabbak lettek. Alapszabály a helyiek szerint, hogy amelyik pók lapos, az barát, amelyik dagadt, domború, azt jobb elkerülni. Szerencsére Pisti dagadttal még nem találkozott, a laposra meg vigyáz a szobájában.

Mivel a farm erdős, bozótos, füves terület, ráadásul állatok is vannak, ezért aztán kullancs is van. A szabály ugyanaz mint itthon: este alaposan át kell kurkásznia magát az embernek, nehogy kullancs fertőzze meg valami tréfás betegséggel. Lassan megérti az ember, hogy főemlős rokonaink miért is kurkásszák oly szorglmasan egymást...

De a szúnyog és kullancs okozta kellemetlenségek eltörpülnek a bolhák okozta szenvedéstől! Állítom, hogy a bolhánál undokabb dög nincs a világon. Nem zümmög, így nem hallja az ember, hogy támad, nagyon pici, így alig lehet észrevenni, gyors és nagyot ugrik, így nehéz agyoncsapni és rettentően viszket, ha megcsípett.

Kétfajta bolha van a farmon (ezt azért még szakértőkkel meg kell vitatni). Az egyik a teheneken és kecskéken él és onnan szökken át a szegény farmerra. Erre Pisti még fel is készült és az istállók közelébe gumicsizmában és hosszú nadrágban megy, így csökkentve a Vuk által sem kedvelt ugráló nép esélyeit.

A másik fajtára Pisti nem számított... Egy szép esőmentes vasárnapon Pisti meglátott pár szép sziklát a domboldalban és gondolta megtekinti őket közelebbről. Mivel előző nap esett az eső és sáros volt a terep Pistin gumicsizma volt, de a jó idő miatt rövidgatya és póló volt a ruházata. A sziklákról jó volt a kilátás, de a sűrű erdőből előbukkantak újabb sziklák is felfelé a dombon, így Pisti elindult túrázni. A dombtetőről gyönyörű volt a kilátás, fantasztikus sziklaformációk őrizték a gerincet, érdekes növények, mohák, zuzmók nőttek, évszázados fák árnyékolták a lejtőket, források bugyogtak elő a sziklák alól, paradicsomi volt a környezet.

Gyönyörű a vidék

Pistit elbűvölte a táj és jó nagyot sétált. Elfelejtette az alapszabályt, melyet Ben tanított neki: ha kimész a bozótba, mindig legyen rajtad hosszúnadrág, hosszú ujjú ing, magasszárú bakancs és esetleg sapka is! Nem mintha ezt Ben valaha is betartotta volna, tipikusan rövidnadrág, póló és szandál van rajta a szabadban. Ennek persze meg is volt a következménye 3 évvel ezelőtt, amikor a farm felmérése közepette darázstámadás áldozata lett, jól összecsipkedte két darázs. Az afrikai darazsak sem jobbak a magyaroknál, fáj, bedagad, viszket a csípésük...

Visszatérve Pistire, ő nagyon élvezte a sétát, átgázolt a füves részeken, ugrált a sziklákon, boldog volt. Majd elkezdett vakarózni. Majd még jobban vakarózott, majd még erősebben. Dühös volt magára, hogy nem figyelt a moszkítókra. Csak az volt a furcsa, hogy csak a csizma és a rövidnadrág közötti részt érte támadás, a kezét, karját, nyakát nem. Hazaérve egy gyors zuhany után meghökkenve látta a sok apró, vörös pöttyöt a combján: nem moszkító csípések voltak. Ben ránézett és kárörvendő mosollyal nyugtázta, hogy hát ezek bizony bolhák voltak. Pisti nem értette: mi a frászt kerestek a bolhák a dombtetőn, ahol nincsenek állatok? Állítólag ezek növényi bolhák (plant lice - ez inkább tetűt jelent, de az meg nem ugrál), amelyek, ha lehetőségük van vért is szívnak. Most Pisti volt a lehetőség...

Bolhacsípés a városi életben nem nagyon jellemző, először és ezeddig utoljára Pisti Erdélyben találkozott vele. A szúnyogcsípés sem kellemes, de a bolha ezerszer rosszabb!!! Úgy viszket mint a veszedelem! Ezt nem lehet nem vakarni. Pisti két éjszaka nem aludt, próbálta nem vakarni a vöröslő foltokat. Legalább száz volt Pisti combjain és térdhajlataiban. Szerencsére lehet kezelni ezeket a csípéseket. Hát ha a csípés utáni viszketés kellemetlen, akkor ha lehet, akkor a kezelés még rosszabb! A módszer a következő: végy egy nagy marék sót, nedvesítsd be, majd dörzsöld vele a csípések helyét, amíg a bőr vörös nem lesz. Egy nagyon kellemetlen bőrradír. A sós dörzsölés megnyitja a csípések közepén lévő apró szúrássebeket, a só behatol (csíp és mar) és valahogy semlegesíti a mérget. Ezt naponta 2-3 alkalommal meg kell ismételni és így 2 nap alatt megszűnik a szenvedés. Lehet hogy 2 nap alatt só nélkül is elmúlna?

Sajnos nem csak egyszer volt bolhakaland az elmúlt 2 hónapban a farmon. Másodszorra a bolhák a házba költöztek be (ezek az állatokról jöttek be). A fűtető ideális búvóhely számukra. A szokásos rovarírtó spray nem segít, mert beköltöznek minden zugba, ruhába, ágyba. Egyetlen megoldás van, egy Fumitab nevű tabletta, amit meggyújtva a szobákban, sűrű füst keletkezik, amelyik kiírtja a kis dögöket.

Itt minden kihal most

Ezzel egy baj van, legalább 24 óráig nem szabad bemenni a szobába. Ezért aztán akkor érdemes ezt csinálni, ha elutazik a csapat. Most is így történt. Az már Pisti személyes pechje, hogy elutazáskor a ruháiban is maradt bolha, így egy darabig az új lusakai lakásban is bolhaírtással telt az idő.

De ezzel nincs vége még a rovaroknak a farmon! Ott vannakmég a cece legyek, leánykori nevükön a böglyök. Nem az a baj velük, hogy fáj, ha csípnek, ez még csak hagyján, hanem az hogy nem szabad agyoncsapni őket, mert akkor kipusztulna rengeteg kellemetlen betegség a földről, amit ezek terjesztenek. Így például az álomkór, a sárgaláz és ki tudja még mi minden. Érdekes, hogy a helyiek minden nagy repülő dögöt cecelégynek hívnak. Azt is ami tényleg a mi böglyünk kiköpött mása (ez támadta meg Pistit a traktorfülkében), meg a nagy kékeszöld, darázsszerű, nagyszárnyú zümmögőt is, ami egyáltalán nem hasonlít légyre. Egy biztos, csípni mindkettő tud...

Egyszer már emlegettem a skorpiókat. Azóta Pisti személyesen is találkozott velük. Történt, hogy Pisti épp fűszerkertet akart kialakítani a farmon. A helyiek konkrétan semmilyen (!!!) fűszert nem használnak a són kívül. A dél-afrikaiak is mindenre a kész fűszerkeverékeket használják és fogalmuk sincs, hogy mi micsoda. Szóval Pisti elhatározta, hogy megmutatja a helyieknek, hogyan kell jó ágyást csinálni. A homokos talajt szépen felásta, a gazokat kidobálta belőle és fűrészporral (ez van helyben a fűrészmalom miatt), faszénporral és trágyával gazdagította a talajt, mielőtt oregánót, rozmaringot, kakukkfüvet, kaprot vetett bele (no meg a maradék otthonról hozott fokhagymát). Ahogy épp lehajolt egy újabb gazcsomóhoz az épp felforgatott ásónyomban, valami fekete megmozdult. Pisti nagyot ugrott hátra és hívta a legközelebbi néger fiút. Skorpió!

Szép nagy skorpió

És nem is egy, hanem rögtön kettő! Senki nem mondta korábban Pistinek, hogy a skorpió alapvetően a tücsökhöz hasonlóan a földbe vájt lyukban tölti a pihenő idejét. Viszont a tücsökkel ellentétben nem ajánlatos megfogni... Mindkét skorpiót gyorsan agyoncsapták, pedig a maguk nemében tényleg szép nagy fekete példányok voltak. Állítólag ezeknek a mérge nem halálos, de nagyon rosszul lehet tőle lenni.

Ha a 6 és 8 lábú lényeken túljutottunk, akkor jönnek a soklábúak.

John szerint skorpió. Nem az, de mérge neki is van

Egy biztos, nagyon szép színes lények és szinte kivétel nélkül termelnek valamilyen mérget. Ezeket sem érdemes fogdosni...