Murphy és a fűrész

Mivel a farmon rengeteg fa van (el is lehet tévedni a rengetegben, mint a mesékben a kiskirályfi), ezek ráadásul útban vannak a mezőgazdasági művelésnek, ezért logikus volt, hogy valahogy hasznosítani kellene a kivágott fákat. A helyi szokások egyértelműek: a fákat forgókotrókkal (magyarul markológéppel) kitépik a földből, felhalmozzák pásztákban és a száraz évszakban meggyújtják. Pisti látott így egyszer több mint 50 hektár fát égni. Nem környezetbarát szemnek való látvány...

p1070740.JPG

Ég a kidöntött fa - 50 hektáron...

Pisti és a csapat úgy döntött, hogy ezt a vagyont hasznosítan kell. Igenám, de hogyan? A fakitermeléshez és feldolgozáshoz senki sem értett. Először is készíttettek egy felmérést a helyi erdészeti hivatallal, hogy mennyi és milyen fa van a farmon. Harrison a faszaki (helyesen így váalsztjuk el: fa-szaki!) első becslése 400.000 m3 fa volt, összesen 86 fafaj, ebből 9 kereskedelmileg is értékes. Ez hatalmas mennyiség. De ez a felmérés még csak egy gyors mintavételen alapult, ezért lehetett benne pontatlanság. Ezért a barátok rendeltek egy újabb felmérést, ezúttal egy jóval részletesebb mintavétellel és jóval nagyobb csapattal. Az eredmény lelkesítő volt! Egészen addig, míg Pisti át nem nézte a kimutatást... A legértékesebb fafajokból mutattak olyan mennyiséget, ami lehetetlen volt, ennyire már ismerte Pisti a farmot. Ezért felkeresték Harrisont és megkérdezték mi történt az adatokkal. Kiderült, hogy már itt is rönkköböző szoftvert használnak, amely pontosan tartalmazza a helyi fajok tulajdonságait, csak épp kezelni nem tudják a rendszert. Pisti nem faszaki és nem is látott még ilyen szoftvert (a köbözésről is először egy fában járatos, de inkább a sajtóval foglalkozó kolléganőjétől hallott először), nade a józan ész sokat segít, így átnézve a rendszert, tudott tanácsot adni, hogy hogy is kellene az adatokat bevinni, feldolgozni, kiértékelni. Így már hihetőbb adatot kapott a PAMO: 240.000 m3 fa. Ez is rengeteg, van benne bőven értékes is, nagyobb méretű is, érdemes lenne feldolgozni.

Meghallgattak több tanácsadót, többen a farmot is megnézték és ahogy az már csak ilyenkor lenni szokott, egymásnak tökéletesen ellentmondó véleményeket adtak. A dél-afrikaiak és egy helyi csapat egy nagyon egyszerű módszert ajánlott, egy mozgatható állványos körfűrésszel, amit egy helyi bemba is meg tud tanulni kezelni és amivel mennek a kitermelés után az erdőben. A vele vágott deszkák minősége nem európai, de az afrikai piacon tökéletes. Szerintük az értékes fa is kevés a farmon. A magyar csapat ezzel szemben egy nagyon drága, nagyon szuper, német gépet javasolt, ami tökéletes minőséget tud vágni, ráadásul nagyon precíz méretekkel, nagyon gyorsan. Szerintük fa is sok van a farmon. Pisti sokat örlődött, rengeteget vitatkozott társaival, végül a német Serra fűrészmalom mellett döntött. Sajnos... Az afrikaiakra kellett volna hallgatni ebben az esetben. A magyarok, vagy hozzá nem értésből, vagy tévedésből, másra nem is merek gondolni, de rossz tanácsot adtak. A Serra egy tökéletes, precíz, német szerkezet. Tökéletesen működik egy bajor erdőgazdaságban. De Afrikában, ahol nincsen alkatrészellátás, nincs villanyszerelő, gépész, stb., ott ez a gép nem jó. A II. világháborúban a német fegyverek sokkal jobbak voltak, mint a szovjeteké, csak épp nem működtek mínusz 30 fokban. Hasonló a helyzet itt is.

Ahhoz, hogy a fűrészmalom nyersanyaghoz jusson, ki is kell vágni a fákat. Pistit megint rábeszélték drága, Afrikára teljesen fölöslegesen precíz, skandináv láncfűrészekre. Itt is bőven megfelelt volna a 20 évvel ezelőtti technika. 

De ki fogja kivágni a fákat? Be kellett tanítani hozzá a helyi munkaerőt. Olyan embereket, akiknek egy része még baltánál bonyolultabb eszközt nem látott! De elkezdtük a betanítást 12 lelkes önként jelentkezővel. Két embert gyorsan el kellett küldeni, mert a csavar működését nem tudták megérteni 15 perc után sem (merre húzzuk meg és merre lazítjuk és miért...). A következő kettőt nem kellett elküldeni, mert maguktól távoztak. Történt ugyanis, hogy beindította az oktató az első fűrészt. A szokatlan zajtól úgy megijedtek, hogy gepárdét meghaladó sebességgel szaladtak el a farmról! Utól sem lehetett volna érni őket. A megmaradt 8 emberből 4 lett végül láncfűrészes, mert a többiek a védőnadrág és bakancs nélkül (hála az égnek, hogy ehhez Pisti ragaszkodott) levágták volna naponta többször mindenüket. Menőzve lóbálták a járó fűrészt... A megmaradt 4 ember, viszont nagyon jó. Hori, a favágó világbajnokunk szerint a magyar erdőkben is megállnák a helyüket (persze a -20 fok lehet, hogy lassítaná kicsit őket), Friday valószínüleg a kocsmában is, ő ugyanis hétfőnként mindig munkaképtelen. Először malária tesztre vittük, annyira betegnek nézett ki, de végül rájöttünk, hogy csak a vasárnapi shake-shake hatását nem bírja kiheverni. De őket kis gyakorlás után a favágó világbajnokságra is be lehetne nevezni. Nagyobb eséllyel indulnának, mint a jamaikai bobcsapat a téli olimpián!

p1080381.JPG

Oktatás az erdőben

A farmon nagyon kevés az olyan méretű (hossz és átmérő), minőségű (nem görbe, nem termeszes, nem korhadt) fa, amit a félautomata Serrával lehetne vágni. De a gépet megvettük, ideszállítottuk, kipakoltuk (lásd Lepakolás a kamionokról bejegyzést) és beüzemeltük. Használni is lehetett, nagy kűzdelemmel (a gépesítés hiánya miatt, amit tudtunk és a tanácsadók is tudtak előre) odahurcibáltuk a rönköket (egy 44 cm átmérőjű, 1,5 méteres chimpampa rönköt nyolcan (!!!) tudtunk felgurítani a kocsira, igaz a fajsúlya 1.100 kg/m3, otthon a tölgy van 800 körül), és fel is vágta szépen a malom. No nem sokáig...

Mert Murphy Afrikában is Murphy. Ami elromolhat az el is romlik. A Serra generátorja 3 napig működött, majd elromlott! Mint kiderült a  vízpumpa feje gyártási hibás volt, eltörött. Alig kellett 1,5 hónapot várni, mire megjött (Magyarországra, ahonnan Pisti kivitte magával) az alkatrész. Olasz termék, Fiat gyártmány. Pisti mindig mondta, mióta egyszer tévedésből egy olasz gyártó csúcsminőségű konyhagépeivel rendezte be a konyháját és a sütő folymatosan szoftverhibás (!!!) lett, hogy az olaszoktól csak bort, sajtot, spagettit és sonkát szabad venni. Ez sajnos most is beigazolódott.

p1080737.JPG

Ez eltörött...

Mire megjött az alkatrész, Zambia betiltotta a faexportot, így a Serra fölöslegessé vált. Utolsó esélyként a barátok átvitték a szomszédba (60 km döcögés a földúton) a Shiwa Ng’andu birtokra (érdemes rákeresni a neten, Shiwa house néven sok érdekességet lehet találni), ahol hatalmas 80 éves eukaliptusz és ciprus ültetvények vannak, hogy ott bérmunkában dolgozzon a gép. Itt viszont az lett a baj, hogy túl nagyok voltak az öreg fák, ráadásul a fehér eukaliptuszt nagyon nehéz vágni. Kűzdött a Serra és a csapat (nagyon jó csapat volt, tagja volt Hori, a magyar favágó világbajnok, aki egy fantasztikus szakember és egy soproni erdészhallgató fiú is) és vágta a fát, csak épp eladni volt nehéz. Le is állt a munka, a fűrész nyugovóra tért. 

Aludt majdnem egy évet, amig Pistiék piacot kerestek a farmon lévő fáknak. Szegény fűrészgép is úgy járt hosszú, téli álmában, mint a maci szokott. Lefogyott. Mindenki, aki arra járt talált rajta valami hasznosíthatót. Hiába őrizték, ami mozdítható volt, azt ellopták róla. A kerék ellopása, vagy a 20 méteres bowdené még csak érthető, de az 5 eres betáp kábel mire kellhetett Zambiában, az rejtély. Szerencsére a tolvaj rendes volt és csak a felét vágta le a 20 méteres kábelnek, így maradt esély a működésre. Pisti és Hori döbbenten látták a Serrát, amikor elmentek érte, hogy hazavontassák. Egy volt csirkeólban pihent porosan, koszosan, félkeréken, a feje lekókadva, hidraulika csövek szanaszét.

img_20180427_114221_1.jpg

A beteg Serra

Hori szerelte vagy 2 órát, hogy egyáltalán ki lehessen húzni az ólból. Pisti vett hozzá egy új kereket Lusakában, ezt kellett volna feltenni rá. Hát nem sikerült: megint Murphy. A felniméret 3 paraméteréből 2 jó volt, csak épp az 5 lyuk szűkebben volt a gépen, mint a vásárolt felnin. Serra letalpal, közben a lereresztett rakoncákat Hori felszenvedte valahogy és irány Mpika (85 km), hogy szerezzünk egy felnit. Csodával határos módon találtunk egyet! No nem éppen újat, talán még az utolsó harcoló német csapatok hagyták itt (itt harcolt a II. világháborúban az utolsó német alakulat az angolok ellen, mert nem tudták, hogy vége a háborúnak), de jó a méret. Másnap újra irány a Harvey birtok, most már biztos hazajön a Serra! Hori és Mózes (a helyi emberünk) szerel, Pisti internethez jut, így utal és ügyeket intéz Joval, a háziasszonnyal. Pisti még az irodában, amikor hirnök jő, hogy baj van a kerékkel. Majd betoppan Hori is feldúlva, „gyere már, mert kiszakadt a kerék!”.

Murphy ismét. Bután van megoldva a Serra kereke (pedig ez német), nincs amire felüljön a felni, a csavarok tartják a kereket. 3,5 tonna, kínai „acél” csavarok, 400 méter. És a kerék kidől. Nem a felni volt a hibás, hanem a csavarok. Honnan szerzel a Shiwa tó partján csavarokat? Szerencsére Pisti vett még az eredeti felnihez 5 darabot. Persze nem ebbe a rendszerbe valóak, de sebaj, Pisti szerez Harvey-éktól fúrógépet, még egy acél fúrószár is akad (ugyan csak 8-as, de van), egy flexet és Hori már alkot is. Kezdetben nem akar, mert a fúrógép elektromos csatlakoztatása a hálózathoz kicsit egyedi, de a néger gyerek megmutatja, hogy nem ráz, lehet használni (nesze neked érintésvédelem!).

img_20180428_133054_1.jpg

Nem biztos, hogy itthon elmenne ez a kötés

És csodák csodája, 3 órával a kerék kitörése után a vontatvány elindul. Lassan, mert rossz az út és nem kellene felborulni egy gödörben, meg lassan, hogy szét ne rázódjon a fűrész és lassan, mert beteg az autó. Legalább nyolcszor kellett megállni, mert forrt a hűtővíz. Szerencsére esős évszak után vagyunk, így lehetett vizet merni a patakokból a hűtőnek. 60 km, 6 óra alatt, de a Serra hazaért. Azt hittük, most már minden rendben lesz, bár azért titkon féltünk, hogy találunk még hibát rajta.

Hétfőn a bembáink helyére igazították a gépet, két ember nekiállt takarítani (csak hogy Hori örüljön, miközben feküdt a gép alatt, a feketék pedig rásöpörték a port a gépről), Hori meg szerelt. Délután eljött a nagy pillanat, indítsuk le a gépet! Murphy nem hagy minket. Az aggregátor nem indul. Szerencsére csak az akksi merült le, bebikázzuk és már morog is a dízelmotor. Bedugjuk a megmaradt tápkábelt, fordul a főkapcsoló és semmi, a gép meg sem nyekken. Tápkábelcsatlakozó újraköt, újabb kapcsolás, semmi. Pisti gyanakodva kérdezi, nem lehet, hogy az elektromos bekötésekből loptak el valamit? Az egész egy lezárt dobozban van a gépen, de semmi sem lehetetlen. Doboz kinyit és Murphy hangosan kacag! Az egykor precíz német elektromos rendszer szanaszét hullott. Letörve, szétesve transzformátorok, biztosítékok. Miközben vagy 200 különböző drót és bekötés van benne (ezért sem Afrikába való, itt nincs ember, aki átlássa az egészet). Se Hori, se Pisti nem villanyszerelők, elő a józan ésszel! Mi hova fér be, honnan hiányozhat? 2 óra mókolás után próba. És a piros lámpa ég! Igenám, de csak felvillannia kellene, ez meg ég folyamatosan. Pisti telefonos segítséghez folyamodna (ehhez persze az MTN-nek működni kellene, de az megint nem megy már egy hete), Hori még egyet kisérletez és győzelmi üvöltés! A piros lámpa felvillan és kialszik! Bekapcsoljuk a számítógépes vezérlést (a bembáink írni és számolni sem tudnak...) és működik. Csatlakoztatjuk a géphez és a fej megmozdul! És megy minden hidraulikus alkatrész! Hori megcsinálta! Murphy mégiscsak vesztett. Vagy van még valami a tarsolyában?

Persze hogy van! A fűrészlapok nem örök életűek, élezni kell őket. Az élező gép sem nézett ki sokkal jobban a csirkeólban, mint a Serra. De mivel egyszerűbb szerkezet, ezért gondoltuk nagy baja csak nem lehet... Igenám, de hol a betáp kábel? 10 méter volt és 5 eres. Valakinek megtetszett, ez bizony eltűnt. Irány Kasama és Pisti nem hisz a szemének, mert kapható az 5 eres kábelhez csatlakozó aljzat. Csak 5 eres kábel nincs, de godoltuk megteszi 4 is, minek az a 0 nekünk. Visszatérve szerelés, próba, elindul a gép! Igenám, de baj van a sebességgel. Márpedig a lapot forgatni kell, különben a köszörűkő túl sokat reszel le az élből. Próba jobbra, próba balra, telefonos tanácsadás Németországból, megállapítják, hogy a frekvenciaváltó romlott el, így lehet egy újat rendelni Németországból 650 EUR-ért. Ez elég elkeserítő, ezért Hori és Pisti töri a fejét, hogy mit lehetne még kipróbálni. Szinte egyszerre mondják, hogy mi lenne, ha még egy vezetéket behúznánk a meglévő 4 ér mellé a tápkábelbe? És tényleg ez volt a hiba oka! Most már minden működik, el is indult a fafeldolgozás, hatalmas munkulungu törzseket szeletelünk elsőként. Reméljük, hogy Murphy vízuma lejárt és hazautazott a ködös Albionba Zambiából!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr5713964732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EqueS 2018.07.19. 00:15:08

Bár írtad, hogy a fa biznisznek leáldozott, de a trópusi talajművelésnél néhol használtak fa sorokat árnyékolásra, azaz inkább meghagynak fasorokat és a köztes talajt művelték csak.
Pl: Molnár Gábor Brazíliában
Tehát, nem mindig kell vagy jó a tarra vágás, bár ültetni is lehet max várni kel pár évet , a dédunokádnak már jó lesz :)

MagyarFarmerZambiában 2018.07.28. 18:00:33

@EqueS: Nem csak árnyékolásra, hanem szélfogónak is kell a fasor. Mi is hagyunk, ezért lett kimérve pontosan, hogy hol lesznek majd az öntöző rendszerek. Ráadásul a farm egy részét meg szeretnénk őrizni eredeti állapotában, sőt állatokat is szeretnénk visszatelepíteni. Afrikában is eukaliptuszt ültetnek, mert akkor elég megvárni, hogy a gyerek iskolába menjen és már vágható is a fa...

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.