Utazás busszal

Pisti élete a főváros Lusaka és a farm között zajlik. Mivel ő a pénzügyes, adminsztrációs szakember a csapatban, ő harcol a könyvelőkkel, bankokkal, hatóságokkal, jogászokkal Lusakában. Pisti talán már csukott szemmel is le tudná vezetni azt a laza 750 km-t a farm és a főváros között, annyit kellett már utaznia. Ennek megfelelően utálja is eléggé. 9-10 óra vezetés egyedül, mégha végre a kocsi rádióját meg is javították, eléggé fárasztó. Ha meg bármi történik az úton, akkor az utolsó 360 km-en a farm előtt elég nehéz segítséget találni.

img_20180606_103437.jpg

A sárga busz

Pisti éppen ezért egy ideje már szemez a Nagy Északi úton száguldozó buszokkal. Egy részük borzasztóan néz ki, de van pár egész újnak kinéző darab is. Az egyik kasamai bevásárló túrán Pisti rábeszélte Bent, hogy ugorjanak be a „buszpályaudvarra”, hogy kiderítsék mennyibe kerül és fehér embernek is alkalmas-e a buszozás. A buszpályaudvar Kasamában egy nagy poros placc, néhány fabódéval, amelyekben a busztársaságok képviselői árulják a buszjegyeket. A Kasama-Lusaka út, ami 850 km testvérek között is, 200 kwachába kerül, ami kb. 6000 Ft. Hát Münchenbe ennyiért nem viszik el Budapestről az embert... Pisti spórólós lelkének egyből megtetszett az ötlet, hogy márpedig ő busszal fog közlekedni ezentúl. El is képzelte, hogy úl a kényelmes buszon, olvas, dolgozik, blogot ír, ismerkedik kedves bemba lányokkal, szóval ez csak buli lehet!

Aztán mindig kellett az autó, mert kellett hozni-vinni valakit, vagy árut hozni Lusakából, így nem jött össze a buszozás. Ámde egyszer csak fölcsillant a remény! A könyvelők (az újak, akik szintén csiga lassúságúak), így júniusra úgy néz ki befejezik a 2017-es év zárását. Ehhez viszont segítség kell nekik, Pistinek utaznia kell. Mindössze 2 nap Lusakában. Itt az alkalom a buszozásra! Ben amúgyis megy hétfőn Kasamába (150 km a farmtól), ki tudja deríteni, hogy szerdán van-e hely a buszra, illetve fel lehet-e rá szállni ott, ahol a farmról jövő földút és az aszfalt találkoznak. Ez csak 30 km a farmtól, tiszta idő és üzemanyag megtakarítás! Ben jön is a hírrel, hogy van busz, 3 is indul kora reggel, hely is lesz rajtuk és meg is állnak a kereszteződésben. Sőt megnézte a buszokat, a Juldan és a Power Tools kimondottan luxus buszok! Több sem kellett Pistinek, döntött, itt az idő, most vagy soha, busszal megy Lusakába.

Kasamában azt mondták, hogy a busz reggel 6-kor indul Kasamából és 8 és 9 között ér a kereszteződéshez. Hmmm. Ez nem túl valószínű, mert a buszsofőrök nyomják neki, mint süket a csengőt, 120 km 2-3 óra alatt, ez nem valószínű, még ha van egy jópár kátyú is az úton. De akárkit kérdezünk, mindenki ezt álltja. Így a reggeli farm eligazítás után, Ben kiviszi Pistit a kerszteződésbe 8 órára. Elkezdődik a várakozás, meg a reménykedés, hogy a busz tényleg meg fog állni. Buszmegálló ugyanis nincsen. 8:30-kor megérkezik az első busz, fékezés nélkül tovaszáguld, hiába integet nekik Ben is és Kennedy is a helyi biztonsági őrünk. 

Újra várakozás. Közben a fiúk a falusi életet tanulmányozhatják a csípős, szeles reggelben (reggel csak 12 fok volt, Afrika nem mindig forró!). Kedvencük a malac volt, amelyet a bal hátsó lábára kötött kötélen fogva sétáltattak. Formás kis dög volt, valószínüleg a házidisznó és a bushpig nászából született, erősen – szó szerint – hajazva a mi mangalicánkra. Ben meg is akarta venni, de a 800 kwacha nevetségesen drága volt. A fehér bőrszín megduplázta az árát... Ezután megjött egy leszakadt kocsi, amelyik ilyenkor taxiként is működik és bepakolták a disznyót. Na ez a jelenet határozottan komikus volt, jót szórakoztunk rajta. A disznó kevésbé, visított, mint a fába szorul féreg. Jó 10 percbe telt, mire 3 bemba és Kennedy betuszkolták a tiltakozó és összekötözött malacot a kocsi csomagtartójába, rápakolták a 2 zsák takarmányt és a fél zsák kukoricát, majd elindultak Mpika felé. Abban már nem voltunk  biztosak, hogy ezt túl is éli szegény pára. Az állatvédők dobtak volna egy hátast, az biztos, de ez Afrika.

img_20180606_091021.jpg

Az ott középen hátul a malac. A zsák kukorica még most jön rá.

Közben elmúlt 9 óra is és sehol nincs a buszunk. 9:30-kor tűnt fel a kanyarban a sárga villám. Ben kiállt az út közepére, hogy csak a testén keresztül mehessen tovább a busz. Pisti izgatottan nézte a jelenetet, várta, hogy a Grease (Pomádé) című film klasszikus jelenetéhez hasonlóan, vajon Travolta (Ben), vagy a busz tér ki elsőnek? Ben nyert, a busz megállt! Pisti felszállt, egy hely volt még a járművön, a harmadik sorban az ablaknál. Pisti helyet foglalt és elrendezkedett. 

A sárga Power Tools busz kínai gyártású. Itthon le szoktuk fitymálni a kínai járműveket. Ezzel szemben Afrikában a buszok és kamionok többsége most már kínai. És mennek és mennek és mennek, ráadásul feleannyiba kerülnek, mint a kényes európai és amerikai társaik. Itt kínait érdemes venni. Biztos többet fogyaszt, de kibírja a motorja a helyi üzemanyagot. Nem mellékes szempont...

A busz belülről kifejezetten kényelmes volt. Az ülés dönthető, klíma állítható, függöny a nyitható ablakok előtt és mozi! Belülről bármelyik nyugati busz is hasonló színvonalat tud. Pisti beült egyetlen fhérként az 50 bemba közé és aklimatizálódott. A TV-ben épp Mr. Bean filmje ment, tiszta mennyország! A sofőrön kívül egy utaskisérő és egy rejtélyes funkciójú harmadik ember van hivatalból a buszon. Az utaskísérő beszedi Pistitől a 200 kwachát (a 120 km-rel rövidebb út nem ad okot a kedvezményre) és elindulunk.

A sofőr nyomja mint a barom, úgy megyünk át a kocsinak halálos kátyúkon, hogy még csak nem is fékezünk. Jó, hogy nagyobb a kerék, de azért ez furcsa. De a kínai busz úgy tűnik bírja. 1 óra alatt Mpikába érünk (ez autóval sem gyorsabb). Átlagosan a WAZE szerint 100 km/h-val nyomta a vigyorgó fekete sofőr a gázt. Rövid szünet, sok ember leszáll, újak jönnek, az emberek reggelit vásárolnak, zajlik az élet a busz körül.

pano_20180606_105204.jpg

Ellenőrzés. Közben megy a film a TV-ben.

Aztán újra száguldunk. Közben filmet váltunk. Hatalmas és most éppen kihagyhatatlan lehetőség Pistinek, hogy megismerkedjen a zambiai filmművészettel. Az első film egy krimi. A nyílt színen megfojtanak egy férfit, aztán innentől kezdve a további 1 órában, felváltva és néha egyszerre visítva sír és gyászol mindenki, miközben a főgonosz kitúrja az özvegyet és a gyerekeket a vagyonból. És nincs happy end. A film borzalmas, a színészek viccesek, nagyon gyengék, a jelmezek szeritem otthonról jöttek, a megvilágítás katasztrófa, többször is látszik a kamera árnyéka, de a helyieknek láthatóan tetszik. A második film sokkal jobb! Egy igazi akció film és egyenesen Kasamában játszódik! Ez hazai pálya a PAMO-nak. A film címe Musonda and the mountain fist volt. Igazi karate film! A bozótban harcol a sebesült Musonda valami milicisták ellen. Hihetetlen akció jelenetek! Lehet, hogy Geog (tényleg így hívják a színészt, a bembák nem tudják kimondani az r betűt) Musonda lesz az új Jackie Chan? Azért ehhez még sokat kell gyakorolniuk, de lelkes amatőr film volt a végén viszont happy enddel. Ezután már csak a 3 részes Baby guards című talán nigériai fimsorozatot néztük végig. Ebben 2 kezdetben 5 éves, majd a sorozat elkészülésével arányosan növekvő kiskölyök ver mócsingra karate fogásokkal nagydarab gonosz négereket. A harmadik részre már kövér 12 évesek lettek, kicsit nehezen hihető, hogy bunyóznak. De itt már a filmben is több az étkezési és vásárlási jelent, mint az akció. Bújtatott reklámnak viszont nyoma sincs, nem egy Magyar Vándor film...

Közben bár állni látszék az idő bár a busz haladt. Serenjében volt egy megálló, jó 2,5 óra múlva, majd 2 óra múlva Kapiriben, utána már csak leszállók voltak egy-egy Lusaka környéki városban, faluban. Minden megálló étterem mellet, ahol lehet venni italt, húsos pitét (egész ehetőek), samosát, keneret, kekszet, stb. A WC mindenhol fizetős (2 kwacha), de tiszta és kezet is lehet mosni. Amúgyis dübörög a kolera elleni kampány, mindenkit kézmosásra bíztatnak a reklámok (ami fontos, hisz kézzel esznek). Tényleg teljesen korrekt az utazás, jó választás volt a busz.

img_20180609_105400.jpg

Árusok rohanják meg a megálló buszokat

Közben Kapiriben felszállt egy fiatalember, aki elkezdte reklámozni a különböző nagyon egészséges termékeit. Tartott egy tényleg jó és hasznos egészségügyi előadást, aztán előkerültek a csodaszerek, amit csak most, csak a buszon reklámáron lehetett megvenni. Ahogy néztem túl sok bevétele nem lett, ami tekintve a termékek borsos árait (egy flaska 100 kwacha) nem nagy csoda. De az út ezen szakasza tisztára a klasszikus, lehúzós, bécsi buszutakat juttatta Pisti eszébe. Nincs új a nap alatt!

img_20180606_163445_1.jpg

Megy az értékesítés!

Pisti olvasott, szundított egy keveset, bele-belenézett a filmekbe, majd blogot írt sötétedés után. A busz este 20:00 órára ért Lusakába a buszpályaudvarra.

Egyetlen nehézséggel kellett megkűzdenie főhősünknek. Hiába a légkondi, hiába a nyitható ablak és a szellőztetés, a fekete útitársak illatanyag termelése európai orr számára kicsit erős. Ezt tudta Pisti eddig is, nekünk a feketék, nekik pedig a fehérek büdösek, itt viszont összezárva ennyi ideig  -ráadásul a vidéki utazóközönség tisztálkodási szokásai magyar szemmel még sokkal rosszabbak, mint a szintén nem túl acélos fővárosiaiaké – eléggé megterhelő az orr számára az út. Pedig állítólag a szaglóideg egy idő után elfárad és nem érzi a büdöset. Hát Pistinek úgy néz ki extrán jó a szaglása...

Eltelt 2 nap Lusakában és Pisti már indult is vissza a farmra. Előtte viszont meg kellett venni a jegyet a buszpályaudvaron. Moses, az öreg taxisofőr és egyben önkéntes idegenvezető (annyi mindent mesélt a gyarmati időkről és szokásokról, hogy le a kalappal előtte!), akit egy napra (drágán!) 24.000 Ft-ért lehet kibérelni, kivitte Pistit a buszpályaudvarra. Azt már utólag nem fogjuk megtudni, hogy Pisti megtalálta volna-e a Power Tools kasamai jegyet árusító standját, de Moses kiderítette. Pisti először érezte magát feszélyezve Zambiában! Lehet, hogy nem a szabónál varratott szép, szürke öltönyében kellett volna nekivágnia, laptop táskával a vállán a jegyvásárlásnak. De természetesen nem történt semmi baj, sőt a muzungut (fehér embert jelent helyi nyelven) előre tuszkolták a sorban a vidám helybéliek. Pisti megérdeklődi, hogy mikor indul a busz és elhűlve hallja, hogy reggel 4:00-kor (!!!!) van a beszállás, 4:30-kor indulás. Hát ez nem lesz hosszú éjszaka... Hely sem volt már ablak mellett, így nem lesz hova dőlni, ha aludni akar. Sebaj, a kaland az így az igazi! Moses viszont nem így gondolja, ő mindenáron segíteni akar. Ugyanis ő tudja a törvényt, hogy a buszok reggel 5 és este 9 között lehetnek csak úton, mert annyi volt a baleset éjszaka, hogy a kormány megelégelte és korlátozta a buszokat. Megis tudta, hogy elég, ha 4:45-kor ottvagyunk a busznál. Nyertünk 30 percet hajnalban! 

img_20180609_092621_1.jpg

A fehér busz

Pisti hajnali 4:30-kor várta a lakópark bejáratánál Mosest, aki nem jött... A hőmérséklet +6 fok (Afrika nem mindig meleg). Pisti telefonál, telefon kikapcsolva. Ennek fele sem tréfa, indul a busz! Pisti elindul gyalog, hátha jön egy taxi, aminek azért ilyenkor Pesten sem lenne sok esélye. És ekkor megérkezik Moses, aki ezután átsuhan Pistivel az üres városon. Minden üres, kivéve a pályaudvart! Kb. 40 busz indul egyszerre a szélrózsa minden irányába 5 órakor. Zajlik az élet gazdagon. Pisti helyén persze ülnek, de az utazóközönség gyorsan rendet rak és a renitenst a helyére küldik. Sőt a Pisti mellet ülő utastárs kéri Pistit, hogy cseréljenek helyet, így minden tökéletes, ablak mellé kerülök. A busz belseje leírhatatlan káoszt fogad magába. Pisti nem érti, miért nem a csomagtérbe pakolják a cuccokat, mert így a 22-es üléshez is vagy 4 koffert, 3 zsákot, egy rakás csomagot kellett átmászni és ez hátrébb csak fokozódott. Biztos nem felel meg egyetlen európai szabványnak sem ez a rendszer, de ez itt senkit nem zavar. Aztán Pisti Mpikában megtudta, hogy miért nem a csomagtartóban voltak a csomagok...

img_20180609_135135.jpg

Az IKARUS-ban itt motor szokott lenni. Lehet, hogy a kínai busz zsákkal megy?

A busz 5 előtt 5 perccel elindult, így leelőzött majdnem minden buszt a kijárathoz. Ugyanis a pályaudvarról egy kapun lehet csak kihajtani és ott a RATSA (közlekedési felügyelet) emberei ellenőrzik a buszokat. Úgy tűnt, hogy viszonylag komolyan veszik a feladatot, ami jó és fontos itt. Amelyik busz később indul, várhat egy csomót, míg kijut. Az úton nagy esemény nem történt, az első 3 órában maxra tekert hangerővel gospel istentiszteleteket néztünk, aztán jöttek csak a helyi filmek. Jó a gospel, de 3 óráig és üvöltve azért megterhelő. A fül viszont úgy tűnik a szaglással ellentétben elfárad, így Pisti jót szundított egy idő után. Kabwe (Broken Hill, ahol az első homo heidelbergiensis koponyát találták a bányászok 100 évvel ezelőtt) után Mkushiban állt meg a busz. Pisti gondolta körülnéz az étterem mögött. Megérte, most már tudja, hogy miért nem fog ott soha ételt venni. Nem is örültek a helyiek a fotónak...

img_20180609_093104_1.jpg

A szabadtéri konyha. A KÖJÁL el sem hitte volna, hogy itt étel készül.

Mpikában kiszállt a tömeg egy része és Pisti meglátta a kinyitott csomagtartót. Hát oda tényleg nem fért már volna plusz csomag. Ráadásul a raktér nem csak az utasok csomagjaival volt tele. Ha az utak az ország ütőerei, akkor a buszok itt a vörösvérsejtek, hozzák-viszik az árut, levelet, híreket. A posta megbízhatatlan, a buszsofőr viszont megbízható, elvisz mindent a célállomásra, minimális díjért. Pistinek felajánlották, hogy küldenek Johannesburgból (2400 km!) egy Hilux motort 100 kwacháért (3000 Ft)! És még csak vámolni sem kell... Mpika után már a hazai utakon száguldottunk, továbbra is fékezés nélkül a kátyúkon át. És délután 3-kor Pisti kiszállt a kereszteződésben, megérkezett.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr8314048744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GGy 2018.06.15. 12:40:04

"....megfolytanak egy férfit...."
MEGFOJTANAK, b+ !!!!!!

Attilajukkaja 2018.06.15. 13:44:48

Szuper olvasmány volt. Köszi! :o)

Nebelraser 2018.06.15. 20:36:16

@GGy: Van még "feszéjezve" is, szóval megvannak a szükséges betűk, csak véletlenül helyet cseréltek :)

szil_ 2018.07.20. 13:47:28

Kifejezetten tetszett!

E.munkás 2018.07.29. 23:58:28

Jó a stílus, érdekes a téma, tetszett. Ja, és tök jó, hogy minden zambiai bokor alatt akad egy nyelvész!

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.