Autók és szerelők 2.

A PAMO évekkel ezelőtt, amikor még nem pontosan ismerték az import szabályokat, úgy döntött, hogy a drága zambiai beszerzés helyett, inkább Dél-Afrikából hozza be a gépjárműveket. Ez pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, csak később derült ki, hogy a vámolás, stb. ezekre az autókra is vonatkozik, így már nem is olyan nagy az árkülönbség. Ezért nem szabad egy ember tudására hagyatkozni Afrikában. A baj csak az, hogy 3 ember 3 különböző választ fog adni...

Így érkezett meg Zambiába a Land Rover, egy özönvíz előtti szürke Hilux és a cég vezérhajója, akarom mondani vezérkocsija, a fehér Hilux. Mind használt, de nem érdemes újat venni itt sem.

img_2065.jpg

A "vezérkocsi"

A Land Rover becsülettel szolgált egész addig, amíg a cég fekete igazgatója egyszer be nem kapcsolta rajta a differenciálzárat, majd úgy is hagyta fél évig. Nem zavarta a kis sárga lámpa a műszerfalon. A farm megint nem tett jót neki, aztán állt fél évet és amíg a vezetők nem voltak a farmon, a kollégák szétlopták. Most a németek által üzemeltetett mpikai garázsban gyógyul, állítólag fel fog épülni. Még pár alkatrészt is megtaláltunk hozzá! A garázs a St. Joseph plébániához tartozik, a németek Afrikában is németek, nagyon rendben van a hely és a szerelők is profik.

A St. Joseph amigo fantasztikus hely, igazi gyűjtő csemegékkel lehet találkozni náluk!

img_20180613_111813_1.jpg

Ez az öreg, német Merci mentőautó még üzemképes!

Ugyanerre a sorsra jutott a szürke Hilux is. Őt a fehérek távollétében taxinak használta a farmmenedzser és amúgysem volt túl ügyes sofőr, így a tükrök, lámpák, lökhárítók leestek, letörtek, szélvédő ripityára, aztán amit le lehetett lopni róla, azt lelopták. Charles a dél-afrikai szerelő működőképessé tette (miközben nem hitt a szemének, hogy milyen állapotba került a kocsi), de ez csak annyit jelent, hogy lehet vele gurulni a farmon, borzasztó füstölés és kerepelés közepette.

img_1183.jpg

A szürke Hilux érkezésekor

A vezérautó kálváriája később kezdődött. Azt sosem kapta meg helyi sofőr vezetésre, így jó esélye volt a túlélésre. Sajnos nem csak a fekete tud pancser lenni! A magyar kollégának sikerült szennyezett üzemanyagot töltenie az autóba, így a motor hamar feladta a működést. Injektor csere, turbó csere, de az autó nem lett az igazi. A kocsi hazament Dél-Afrikába, majd idén februárban visszajött Zambiába. Mint Pisti utólag megtudta, már ekkor is beteg volt egy kicsit, ha emelkedő jött, akkor elkezdett melegedni a motor, le kellett lassítani, de működött.

Történt egy szép napon, hogy Charles és felesége haza akartak repülni, így Pistivel beültek a Hiluxba és irány Lusaka. Pisti nyugodtan taposta a gázt az üres utakon. Épp elhagyták Mpikát (150 km-re a farmtól), amikor Charles mellékesen figyelmezteti Pistit, hogy figyeljen a hűtővíz hőmérsékletére, mert a turbó szabályozása nem jó. Pisti visszavett a tempóból, de haladtak tovább. Nem mentek többet, mint 20 km, amikor a motorból, borzasztó kattogó, zakatoló hang tört ki. Charles az autószerelő megnyugtatta Pisti, hogy ez persze nem jó, de sebaj, majd a következő benzinkútnál megnézzük az olajat és a hűtővizet. Igenám, de a következő benzinkút 180 km-re van!!!

img_20180228_080643.jpg

Az ott a kocsi alatt a hűtőfolyadék...

Serenje a megálló, Pisti örömmel állítja le a fortyogó motorú autót. Charles kinyitja a motorháztetőt, olajszint 0, hűtővíz forr, de még van. Hűtés, utántöltés, indulás, mert más esély nincsen, indul a repülő délután. A zakatolás javult egy kicsit, de megmaradt. Minden rendőrségi ellenörző pontnál jelentős feltűnést keltett a beérkező fehér Hilux, nem lehetett vele titokban elsurranni... De az autó becsülettel megérkezett a fővárosba. Pisti kidobta a kicsit gyengélkedő Charles-t (őt csípte meg a skorpió, mint az a korábbi blogban olvasható volt) és irány a Toyota Zambia. Kijön egy szerelő, a szervízbe nem mehet be az autó, hallgatja egy kicsit, majd azt mondja, hogy ez bizony motor nagygenerál. Pisti érdeklődik, hogy ezt mennyi idő alatt tudják megcsinálni és mennyibe kerülne? Utóbbi kérdésre a mai napig nem kapott választ, viszont elmondták, hogy ha Pisti a jövő héten bejön, akkor majd tudnak időpontot adni, hogy mikor hozhatja be a kocsit a szervízbe. Utána meg kb. 1 hét a nagygenerál. Hát Pistinek ennyi ideje nincsen, 3 nap múlva mennie kellene vissza a farmra. Megaztán ez a motorhang nem sok jóval bíztat hosszú távon...

Sebaj, van még egy Toyota szervíz Lusakában. Irány a Toyota Nyangwena! Rövid 1 órás várakozás után közlik Pistivel, hogy 2 hét (!!!) múlva hozza vissza az autót és akkor megnézik, hogy mi a baja és adnak időpontot, hogy mikor jöhet szervízbe. Pisti könyörög, hogy legalább a számítógépre dugják rá, hogy megtudjuk mi is a probléma. Azt nem lehet, mert nem lehet bevinni a kocsit a szervízbe bejelentkezés nélkül. Szerencsére Pisti egy snájdig fiatalember, így bevetve mind a 6 addig megtanult bemba szót ráveszi a munkafelvevő kisasszonyt (annyira azért nem volt kicsi, sőt!), hogy szóljon a szervízben egy szerelőnek. Jön egy kék overallos fickó, aki hajlandó meghallgatni a motorból kijövő zajt. Nagyon rendes, segítőkész, normális srác. Azt mondja ő is, hogy motor nagygenerál, kb. 3 hét, ha szerencsénk van és kb. 80.000 kwacha. Hoppá! Ez testvérek között is 2,5 millió Ft! Ennyiért új motort is lehet esetleg venni. Pisti megoldó típus (ahogy a pszichológus mondta egyszer), nekiugrik a netnek, hívja az ismerősöket és 3 óra múlva már tud 3 eladó, használt Hilux motort. Kettő Zambiából, egy Dél-Afrikából. Az áruk 40 és 50.000 kwacha között van. A dél-afrikai az olcsóbb, ekkor tudja meg Pisti, hogy azt a motort is be lehet hozatni a menetrendszerinti johannesburgi busz sofőrjével 100 kwacháért. Már csak az a kérdés, hogy ki fogja ezt beszerelni?

Ekkor jön a képbe Áron. Áron ugyan nem autószerelő, de állítólag megbízható és alkatrész kereskedőként ismer ügyes fiúkat. Az első benyomás teljesen pozitív, Áron lelkes, pontosan érkezik (!), meghallgatja az autót és megigéri, hogy hívja Pistit, hogy meg lehet-e csinálni. 2 óra múlva megjön Tommal, a Toyota Zambia szerelőjével, aki megerősíti a diagnózist, hogy nagygenerál, mert szelepeket, meg injektort, meg még egy rakás dolgot kell cserélni valószínüleg. Az ár 6.000 kwacha! No ennyiért már megéri javítani, motorcsere elvetve. Azt azért Pisti sem gondolja komolyan, hogy tényleg csak ennyi lesz a végszámla, de ha a duplája, még az is bőven jó.

Áron másnap beül a Hiluxba és elpöfög a házához, amit kinevez szervíznek. Azt igéri, hogy 3 nap alatt készen lesznek. Tom sajnos csak esténként tud szerelni, hiszen ez csak a fusizás, nappal a Toyotánál dolgozik. Ez jó, mert így biztos lesz szerszám és alkatrész. Persze a 3 nap az kevés lett így a javításra. Pisti kétszer elment megnézni, hogy megvan-e még az autó és megvolt és a motor tényleg szét volt szedve! Teltek a napok, Pisti tiszta ruhája elfogyott, kénytelen volt segítségért folyamodni, mert a szállodai szoba olyan kicsi volt, hogy abban mosni és teregetni lehetetlen volt. De sikerült kimosni a szennyest, Paprika kisasszony segített, fel is tette a közösségi médiára, hogy a fehér ember mos nála! Nem is akarta elhinni, hogy Pisti mosni és vasalni is tud egyedül. Neki ugyanis, mint minden felső középosztálybéli családnak van cselédje, aki mos, főz, takarít helyette.

5 nap múlva kis sürgetés hatására, Áron jelentette, hogy kész az autó. Pisti beült egy próbavezetésre. Kicsit gyanús volt, hogy az ülések mögött kb. 30 üres sörösüveg zörgött, Áron kezében is volt egy flaska, de indultak. A zakatolás megszűnt! Hurá, Tom jól dolgozott! Igenám, de a motorból valami új susogó hang jött (főleg lehúzott ablaknál) és a 3 literes turbó motor sehogy sem akart gyorsulni. Pisti pénzügyes, de ismerte az autót fénykorában, így ez biztos nem volt tökéletes. Áron is mondta, hogy ez nem OK. Vissza Tomhoz, kiderül, hogy a turbóba vezető légcső ereszt. Csőcsere, beállítás, másnap kész az autó! Pisti boldogan veszi át, fizeti ki a 9.000-re nőtt kwachát, irány a bevásárlás és a farm!

Az autó jól megy, húz rendesen, Pisti a Rock Fm-et hallgatva robog a farm felé. Egy gyors pillantás a hőmérőre, egy rémült sikoly és egy gyors félreállás. 50 km-t tett meg és forr a hűtővíz. Ez nem tökéletes. Szerencsére pont a chisambai rendőrségi ellenőrzési pontnál állt meg az autó, a hely televan kamionsofőrökkel, akik amikor meglátják a nyitott motorháztető mellett bénázó muzungut (fehér ember) kérés nélkül jönnek segíteni. Pisti hamarosan kb. 15 lelkes segítő között találja magát. Kb. 40 liter víz segítségével lehűtik a motort, töltenek bele olajat, pótolják a hűtővizet. Amikor Pisti mondja, hogy Mpikába megy, akkor erről heves fejcsóválás közepette próbálják lebeszélni. De Pisti konok, úgy dönt, hogy folytatja az utat, kell az anyag a farmra, ha leáll a munka, akkor a befektetők kitörik Pisti nyakát. 10 km múlva a kocsi újra gőzölög. Nincs tovább, vissza kell fordulni.

Innentől kezdve kezdetben 10, majd 5, végül 3 kilométerenként kellett megállni hűteni és hűtővizet pótolni az autóban. Pistit minden megállásnál megrohanták az önkéntes autószerelők. Pistinek egyszer sem kellett/lehetett bekoszolnia a kezét, mert a lelkes feketék borzasztóan élvezték hogy történik valami körülöttük, hozták a vizet, nyitották a hűtőt, töltötték az olajat, stb. És mindezt ingyen! Az egyik csapat kérdezte csak meg, hogy Pisti nem tudna-e a telefonszámlájukhoz hozzájárulni. 30 kwachát kértek. A zambiai nép tényleg a legrendesebbek közé tartozik! Ezzel együtt a 60 km-t 3 óra alatt tette meg a beteg autó, hatszor kellett megállni.

Az autó vissza Áronhoz, aki ekkor már nagyon szomorú és ennek megfelelően nem teljesen józan volt. Megigéri, hogy garanciában javítja az autót, de kell neki egy hét. nincs mit tenni, Pisti autót bérel, lemegy a farmra, a Hilux meg marad gyógyulni. Kiderül, hogy a befecskendezést kell cserélni. Itt Ben veszi kézbe a dolgot, mert ő nagyon nem bízik Áronban. Ő veszi meg a Toyotánál az injektorokat. A fél szomszédság összefut Áronnál a hírre, mert új injektort itt még senki nem látott. Ben gyanakvó típus és ottmarad amig szerelik az autót. Jogos volt a félelem, mert 2 vevő is érkezett közben, akik megvették volna az új alkatrészeket, miközben hoztak magukkal használt cserealapot... Áron, Áron...

A lényeg, hogy a Hilux most már megy, már „csak” az eredeti baja maradt meg, hogy hegyre fel, vagy nagy sebességnél felforr a hűtővize... Így aztán mindig van nálunk tartalék víz a kannában. Szerencsére sok a tiszta vízű patak a farm környékén. És a Toyota ezt is bírja! Szerencsére nem kell remélhetőleg sokáig bírnia, mert most épp a St. Joseph garázsban állítják be a szabályozását.

img_20180613_111630_1.jpg

Ez nem saját, de a St. Joseph-ben ezt is megjavítják

Persze szegény embert sokszor még az ág is húzza. Pisti egyszer beszerzési körútra indult Mpikába a farmról. Szokásos körök: élelem, víz, különböző anyagok, üzemanyag. Pisti mindent megvásárolt, lassan kezdett esteledni az idő, utolsó állomás volt a PUMA benzinkút, itt lehet ugyanis egyedül bankkártyával fizetni. Pisti betankolta a 400 liter gázolajat és a 200 liter benzint, fizetett, a kocsi anyós oldali ajtaján bedobta a pénztárcáját, a számlát és a slusszkulcsot a kocsiba, becsapta az ajtót, átsétált a vezető oldalra, kinyitná az ajtót, de az ajtó nem nyílik! A kocsi bezárta magát. A kulcs pedig bent az autóban. Tartalék kulcs van, de 130 km-re a farmon. Oda eljutni, majd vissza autó nélkül egy napba is beletelhet. Pisti érdeklődik a kútkezelő vidám feketéknél, hogy van-e ötletük, mert innen jelenleg ez az autó nem fog elmenni. Ők is körbejárják az autót, megnézik az ajtókat, ablakokat és zárakat és ők is megállapítják, hogy ennek fele sem tréfa. Kis kupaktanács és jön az ötlet, hogy kit is lehetne felhívni. Pisti javasolja, hogy itt is biztos van autótolvaj, Európában ők tudják kulcs nélkül fél perc alatt kinyitni az autókat, őket kellene felhívni. Hát ilyet itt nem ismernek (szerencsés népek!), de van ötletük, hogy kit kellene odahívni. 10 perc múlva meg is érkezik Bwalya az aranykezű bemba. Ő is körbejárja az autót, ő is megállapítja, hogy nincs könnyű bejutási lehetőség. Bwalya sajnos nem ismeri a magyar „szakértők” módszereit, de egy csavarhúzó segítségével elfeszíti az ajtót a keretétől és a nyíláson bedug egy hosszú drótot. 3-4 próbálkozás és a drót átformázása után a kampó beakad a kilincsbe és meghúzva az ajtó kinyílik! Nagy az öröm és az ujjongás a benzinkúton. Mindneki Bwalyát élteti, Pisti is örömmel hálálkodik. Az ajtó kicsit görbült, a szigetelést cserélni kell, de bejutott az autóba.

img_20180508_193152_hht.jpg

Legálisan feszegetik az ajtót!

Már csak azt kellene kitalálni, hogy mibe került ez az akció? Persze ilyenkor nincsne se számla, se fix tarifa, mindenki azt mondja, hogy Pisti fizessen annyit, amennyit jónak lát. Jó kis fejtörő! Túl kevés sértő lehet, túl sok meg baj lehet, ha később bármire szükség lesz, mert a nagy pénznek az egész városban híre fog menni. Pisti végül 100 kwachát, kb. 3.000 Ft-ot ajánl fel és úgy tűnik eltalálta a fehér embertől elvárt összeget, mert mindenki boldog a történet végén.

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr1814077123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EqueS 2018.07.19. 10:02:24

Ide írok, mert a "Harc a tolvajokkal" bejegyzésed alá nem tudtam .

Írásodból úgy tűnik, felétek normális a viszony, délen a farmereknél már sajnos nem ilyen rózsás a helyzet.
FARMLANDS (2018) Official Documentary - Lauren Southern
youtu.be/a_bDc7FfItk

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.