Túra a Tanganyika tóhoz

Az élet a farmon persze nem csak munkából áll, ha a folyamatok engedik és van rá alkalom, akkor érdemes egy kicsit körülnézni az országban, mert nagyon sok szép és érdekes hely található benne. A fő attrakció természetesen a Victoria vízesés, de még számtalan nemzeti park és főleg északon alig ismert és látogatott természeti csoda várja az érdeklődő kalandvágyókat. Az egyetlen hátráltató dolog, az attrakciók ára. Zambia piszok drága a túristáknak. A szállások és a belépőjegyek, Párizs és London drága helyeivel vetekszenek. A helyiek ugyankakor a túrista tarifa tizedéért bejutnak mindenhova. Szerencsére Pisti már rendelkezik helyi okmányokkal, a bemba nyelvtudása is kezd meggyőzővé válni, így nem kell mindenhol ingét-gatyáját kifizetni egy nemzeti kincs megtekintésére.


napfelkelte.jpg

Napfelkelte a Tanganyika tó felett

Magyarországon megkezdődött a nyári iskolaszünet, így Pityesz és Magor, Pisti két fia, kijöttek kalandozni Afrikába. Ők a nagy vízesést már látták, de azért egy helikopteres repülés a Zambézi folyó szurdokában, meg egy esti naplemente a folyó fölött hajóról, még nekik is érdekes. De az igazi kaland a Tanganyika tó meglátogatása volt! Európában nem sokan ismerik a Tanganyika tavat, pedig nagyon érdekes hely. Egyrészt a világ második legnagyobb tava a vízmennyiség alapján (a Bajkál tó után). A tó 670 km hosszú, átlagosan 30 km széles és a legmélyebb pontja 1.414 méter mély! Mindehhez kristálytiszta a vize és olyan régen szakadt el a Nagy Hasadékvölgy többi tavától, hogy teljesen egyedi halfauna alakult ki benne. Kb. 2.000 olyan halfajt találtak a tudósok eddig, melyek csak ebben a tóban élnek! A tó déli csücske tartozik Zambiához, ez mindössze a teljes partvonal 7%-a, kb. 170 km. De ez a szakasz is televan természeti csodákkal!

tanganyika_kikoto.jpg

Ez a csónak visz a szállásra

Pistiék a farmról indultak a tóhoz, mert a farm már majdnem a tóparton fekszik (afrikai léptékben...), alíg 400 km autózás odáig. A tóhoz több út vezet, egyik rosszabb, mint a másik, a legkényelmesebb elérése az egyetlen használható szálláshelynek a vizi út. Így aztán Pisti ezt az utat választotta. A tó előtti utolsó város Mbala. Ez még a zambiai felföldön fekszik, amely ilyenkor júliusban, amikor a déli féltekén tél van, meglehetősen hideg. Európában nem gondolnánk, de bizony ilyenkor Afrikában jól esik a téli kabát! Hajnalban 8-10 fok van, napközben 20-24 fok. Mbalában 24 fok volt délben, majd elkezdődött az ereszkedés a felföldről le a tóhoz. A hőmérséklet kilométerről kilométerre emelkedett, mire a tóparton fekvő Mpumalangába ért a csapat már 32 fok volt a hőmérséklet. A Samara halászcég kikötőjét kellett megkeresni, ott várta a magyar csapatot a motorcsónak. Szerencsére a lodge (szálloda) által küldött térkép tényleg pontos volt, így könnyű volt megtalálni a halászkikötőt. Ott már várta is az utazókat a Frontosa nevű kéttestű motorcsónak. Bepakolták a csomagokat és a szálloda által rendelt ellátmányt és már indult is a 2 órás csónakút a tavon. Gyönyörű, szélcsendes idő volt, a hajó 40 km/h-val szelte a habokat. Körben a tó, távolban Tanzánia partjai, balra pedig egy fantasztikus hegyvonulat, mely 400 méter magasból, meredeken szakad le a tóba. Festői képek előtt száguldott a motoros. A hegyvonulatot néha egy-egy folyó által vájt szurdok szakítja meg, erről mesélték a helybéliek, hogy az egyik ilyen folyócska torkolatánál fekvő települést, a hirtelen jött felhőszakadás által keletkezett árvíz úgy mosta el, hogy az emberek, házak, kutyák, vizilovak és krokodilok együtt hömpölyögtek be a tóba. Ilyenkor állítólag még a krokodil is barát, bele lehet kapaszkodni, ő sem harap. Na azért ezt Pisti nem szeretné tesztelni... 

Útközben  tóparton feltűnt két elefánt, inni jöttek a tóhoz. Kicsit rossznéven vették a csónak közeledését, mérgesen trombitáltak az ekkor csendesen brummogó fehér bigyóra.

elefant.jpg

Mérges fáncsi a tóparton

Halászok csónakja mellett száguldott el a hajó, általában evezve próbálnak meg ilyenkor kapentára (apró szardínia szerű halacskák) halászni. Hagyományosan halászatból élnek a tóparti népek, persze ma már lámpás éjszakai és néha már motoros hajós halászattal, de túlnyomó részt még mindig a hagyományos módon zajlik a tevékenység (persze műanyag hálókkal...). A Nsumbu nemzeti park partjait elhagyva a hajó megérkezett a Ndole lodge kikötőjébe, ahol Harry várta a fáradt utazókat. Gyönyörű, homokos part, pálmafák, igazi kis paradicsom a szálloda. Sajnos kicsit zsúfolt volt a hely, mert Pisti családján kívül még a 10 fős személyzet is ott volt a lodge-ban... Igazából nászutasnak lett volna jó itt lenni!

ndole_strand.jpg

A "zsúfolt" tópart...

Itt az időjárás is sokkal jobb, mint Zambia többi részén. Szubtrópus lévén éjjel sem megy 20 fok alá a hőmérsékelet, nappal pedig a 30-34 fok a normális. Ami persze a tó partján kimondottan kellemes. A tó 24-26 fokos, igazán kellemes. Pityesz és Magor ki is használta a délután maradékát és ki sem bújtak a vízből. Persze itt alapszabály, hogy sötétedés után és napfelkelte előtt nem fürdünk a tóban és napközben is körülnézünk először, mert a Balatonnal ellentétben itt nem gumikrokodilok szoktak úszkálni... A finom helyi halakból készült halvacsora után (amit még a finnyás Pityesz is megevett) Pityesz hangos kiáltozására szaladt a csapat a homokban a tópartra: „Krokodilok!”. Pityesz bivalyerős zsemblámpájának fényében (Pisti fillérekért vette Kínából és működik!) szemek csillogtak a szálloda strandja előtt a vízban. Egy hangos röfögés és kiderült, hogy nem krokodilok, hanem vizilovak érkeztek legelni a vízben. A viziló érdekes állat. Egyrészt nem igazán úszik jól, általában a vízfenéken gyalogolva közlekedik és levegőért szokott nagy szusszanással feljönni. Másrészt éjjel a szárazföldön szeret legelni, ennek következtében ez a behemót okozza a legtöbb halálos balesetet Afrikában, messze többet, mint az oroszlánok, mert a koránkelő mosó-, vagy vízért a folyókhoz, tavakhoz igyekvő nőket gyakran megtámadják. A foguk pedig nem kicsi.

Közben a szállodai tábortüzet a közeli falusiak is megirigyelték, sőt versenyre keltek a fehérekkel és felgyújtották a fél falut. A fűkunyhók hangos ropogással égtek le.

tuz.jpg

Tüzek a tónál

A Tanganyika tavat a legtöbben azért választják utazási célpontnak, hogy horgásszanak, búvárkodjanak, vagy vizisportokat űzzenek. Utóbbi a vizisí, motorcsónakázás, vagy tube-ozás, mivel vitorláshajó nincs a tavon, vagy legalábbis ezen a részén. A horgászás nagy élmény tud lenni, a Tanganyika igazi horgász paradicsom, mert a horgászat összes fajtája űzhető, akár a partról, akár csónakból. És nem lehetelen akár 30 kilós tigrishalat, vagy nílusi sügért fogni. Minden év márciusában rendezik az éves nagy zambiai horgászversenyt. Persze Pityesz csak egy 20 centis kis sügért fogott ki, de nem is volt igazi a horgászás, mert a cél a vizilovak és elefántok voltak, csak belógatta a zsinórt útközben a hajóról.

hal_fogas.jpg

Az óriási fogás! Természetesen visszaengedtük a tóba, nőhet még egy kicsit.

A búvárkodás nagy meglepetés annak, aki először jár a tónál. A tó vize kristálytiszta, az átlagos látótávolság 15 méter! Édesvizi tóban ez bizony nagyon jó, össze lehet hasonlítani az Adria tisztább részeivel. A halgazdagság és a látnivalók pedig lenyűgözőek. Pistiék sokat jártak Egyiptomba, minimális túlzással csak az a különség, hogy itt nincsenek korallok. Számtalan kicsi és nagyobb hal, színesek, mindenféle formájúak, sokuk nagyon hasonlít a vörös-tengeri társaikra, de mégis mások. Gyönyörű merülő helyek vannak, de ha valaki egy úszószemüveggel a Ndole lodge előtt beledugja a fejét a vízbe, már az is hatalmas élmény. 

Pistiék nem nagy horgászok és a vizisportokból is csak a tube izgatta fel Magort, így inkább a természeti környezethez kapcsolódó programokat választották. Mivel a lodge a tó partján fekszik és szárazföldön nehezen megközelíthatő, ezért minden program a tavon kezdődik a motorcsónakos utazással. Az első túra a nagy homokdűnéhez vezetett. Az egyik földnyelven a nemzeti parkban kialakult egy legalább 50 méter magas homokdűne, amely egyrészt jól néz ki, másrészt jó nehéz megmászni, harmadrészt fantasztikus a kilátás a tetejéről. De a dűne csak a túra záróakkordja, előtte meg lehet nézni az ingó köveket (hatalmas egymáson fekvő kőtömbök), melyek a helyi halásznép szent helyén állnak, a törzsfőnök minden évben itt végzi el a szükséges szertartásokat, hogy jó  legyen a következő halásszezon is. A part mellett csorogva vizilovak, antilopok (puku), krokodilok, fehérfejű halászsasok tűnnek fel a kis öblökben. Fürdésre csábítóak a helyek, de az úszó Gucci táskák miatt ez sajnos itt nem ajánlatos. A homokdűne alatt található Zambia első elnökének elhagyott nyaralója, a természet lassan teljesen birtokba veszi a kis komplexumot. Hazafelé a csónakból lehetett megnézni, ahogy az afrikai nap bebukik a tavat övező hegyek mögé.

naplemente.jpg

Naplemente a tó felett

Másnap korai kelés után egy esőerdő megnézése volt a cél. Ehhez először a szomszédos kisvárosból kellett egy természetvédelmi őrt felvenni, mert az állatok miatt a gyalogtúrát csak fegyveres kisérővel biztonságos megtenni. Az esőerdő valójában nem is esőerdő, hanem egy vizes, mocsaras élőhely, mert egy völgyben bővízű forrás fakad, így egész évben nedves a hely. De egy része valóban úgy néz ki, mint egy igazi dzsungel. A túra közben mindenhol elefántok és vizilovak nyomai láthatóak, de ezúttal velük nem találkozott a kiváncsi csapat. Láttak viszont szitatungát, a mocsári antilopot, az egyik legritkább és legfélénkebb antilopfajtát, amely itt él a mocsaras, nádas torkolatban. A madárvilág rendkívül gazdag, legalább 30 fajt figyeltek meg Pistiék és ki tudja hányat nem tudtak megkülönböztetni?

esoerdo.jpg

Tisztás a dzsungelben

Délutánra felerősödött a szél, Ndole bay-t elérték a hullámok, óriási buli volt a vadvizi kajakokkal siklani a hullámok hátán. Pityesz és Magor jó 3 órán keresztül játszott a vízben.

Sajnos a 2 nap gyorsan elszaladt, ideje volt visszatérni a farmra. A hazaút reggelén Josh az öröké vidám túravezető borús arccal nézte a tavat és sürgette a csapatot az indulással. Bekészítette a búvárfelszerelést a hajóba, hogy útközben Mpulungu felé egy snorkelezésre megálljunk, de hiába. Az időjárás közbeszólt, megérkezett a szél és a hullámok. Az idefelé kétórás, kényelmes hajóút közel 4 óráig tartott visszafelé a 2-3 méteres hullámok és a szembeszél miatt. Josh és fekete segítője felváltva kormányozták a hajót, hogy a hullámokat kerülgetve biztos révbe tereljék. Az biztos, hogy mindketten erős izomlázzal zárták a napot, annyit tekerték a kormányt! Szerencsére baj nélkül, bár kissé vizesen, megérkezett minden csomag és mindenki Mpulungu kikötőjébe. Jövőre ide biztos visszatérünk, mert van még látnivaló ezeken kívül is bőven!

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr9814147463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sóskatáska 2018.08.03. 17:26:32

Penge volt.
A vizben Lacoste táskák vannak nem Guccik.

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.