Pisti piacozik

Telt múlt az idő, közeledett a tavasz vége és elkezdett beérni a farmon a júliusban vetett káposzta. Az eredeti tervek szerint ezt a Shoprite-nak, a legnagyobb afrikai kereskedelmi láncnak kellett volna megvennie, de Bureknek, Pisti dél-afrikai kollégájának nem sikerült eddig leszerződnie velük. Ráadásul mint kiderült Burek és a zambiai káposztatermelés messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, így aztán komoly fejtörést okozott, hogy mégis kinek kellene eladni a termést. Az egyetlen elérhető, közeli piac a mpikai és kasamai zöldségpiacok a farm környékén.

img_20181129_071811.jpg

Indulás előtt a piacra

Így aztán ahogy Pisti visszaért a farmra a rövid szabadsága után, egyből ki is adta a parancsot, hogy: „szüret!” és a bemba fiúk és lányok (mwaumi és mwanakashi) nekiálltak felszedni a káposztát. Pisti ugyan nem farmer, sőt Burek szerint csak turista Afrikában, ezzel együtt szép és nagy káposztát már látott (sőt régebben még a saját kis magyar kertjében termelt is), így biztos volt abban, hogy a PAMO káposztája minden csak nem szép és nem nagy. A hibás növényvédelemnek köszönhetően a káposzták összes külső levele meg volt rágva és a fejek az első esők után elkezdtek rohadni. Így aztán a szüret átcsapott kármentésbe! 

A fiúk szedték a káposztát és zsákokban vitték a palántázó épületben ülő lányoknak, akik a farm teljes késkészletét magukhoz véve, bőszen pucolták a rossz részeket, hogy végül a megmaradó egészséges káposzta fejecskék eladhatóak legyenek. Gyorsan faragták a lányok a káposztákat és gyűjtötték a piacra a férfiökölnyi pucolt káposztákat. Ezzel csak egy baj volt, hogy a bembák számára a káposzta zöld és imádják a sötétzöld külső leveleket! Olyannyira, hogy amikor a farmot meglátogatta a shiwai kerületi megbízott hölgy és ajándékba kapott 3 egészen nagy és szép, de pucolt káposztát (a szélső levelei ezeknek is kukacrágta volt), akkor kifejezetten megsértődött és kérte, hogy adják oda neki a külső leveleket is! A bembák ugyanis ezeket úgy használják, mint a görögök a szőlő levelét, ebbe csomagolják a főzni való húst és zöldségeket és így fogyasztják.

img_20181119_170647.jpg

Tájkép csata után - a lepucolt rossz levelek

De nem volt mit tenni, ez a káposzta márcsak ilyen volt! Így aztán egy szép vasárnapi reggelen, Pisti és Gyuri kocsiba szállt és elindultak Mayembe faluba, hogy eladják a káposztát. Hagyma is termett a farmon, abból is került a kocsira. A farm legjobb kereskedője, Vera a házvezetőnő, nem jött, mert előző éjjel virrasztásos imaest volt a templomban és ezt kellett kipihennie. Vasárnap reggel 7-kor Mayembe vicces hely volt! A PAMO alkalmazottainak zöme itt lakik, innen jár be dolgozni.
A zambiai férfiak zöme pedig vasárnap csacsi részegre issza magát. A kocsizajt meghallva sorban jöttek ki a portáik elé az alkalmazottak, ki tántorogva, ki vidáman viccelődve köszöntötte a két muzungut (fehér ember). Gyuri és Pisti először nem tudták, hogy sírjanak, vagy röhögjenek rajtuk, végül az utóbbi mellett döntöttek, így egy igen vidám vasárnapjuk lett! A káposzta viszont nem fogyott el, sőt. Anton a falusi főember vett szinte egyedül, ráadásul Pisti rossz árat mondott, így négyszeres árat fizetett. Nem baj, megérdemelte, úgyis sok pénzt nyúlt le a farmnak végzett közmunkákból a falusiaktól. A bevétel felét magának tartotta meg. Úgy néz ki, hogy a politikusok mindenhol egyformák!

Meleg volt, hűtőház nincs a farmon, így Pisti úgy döntött, hogy délután újra szerencsét kell próbálni Mayembeben. Ezúttal kicsit jobb volt már a helyzet, elment pár fej káposzta, de ekkor sem sok, mert aki mozgásképes volt, az kiment a bozótba kukacokat gyűjteni. Ők már tudják a jövő fehérjeforrását!

Mayembetől csak 14 km Lukaka a helyi „klinika” lelőhelye. Itt már nagyobb volt az érdeklődés, a hagyma mind elfogyott és a káposztahegy is leapadt. A tömeg viszont itt is igen vidám volt, Gyurit be is csábították a helyi vendéglátóipari egységbe chipumut inni. A chipumu a helyi sörkülönlegesség. Nem biztos, hogy a német tisztasági törvénynek megfelelő az előállítási technika, a végeredmény is eltér valamelyest, de iható, a rostos kölessör. Szerencsére Gyuri nem a tradicionális módon (a közös vödröt körbetérdelve és szívószálnak kinevezett biciklipumpa csövet szivogatva) kóstolta meg a chipumut, így semmi baja nem lett tőle. 

Persze a káposzta azért itt sem fogyott el mind, így másnap Pisit immáron Maryvel és Monicával megerősítve indult el a Kapyshia faluban minden hónap 12-én megtartott havivásárba. A vásár nagy esemény a környéken, jönnek kereskedők, árusok, kistermelők, mindenki odajön, aki él és mozog. Pistiék letáboroztak egy fa alá, így árnyékban voltak egész délutánig és elkezdték árulni a portékát. Más káposzta nem volt a piacon szerencsére, így bár ócsárolták, de vették az emberek a terményt. A lányok árulták a zöldséget, Pisti pedig mint rendes pénzügyes szedte a pénzt. Így legalább beteljesült Pisti húgának a jóslata is, aki egyszer mikor megkérdezték, hogy mit csinál a bátyja és mivel állatorvosként fogalma sem volt mit csinál egy pénzügyes, azt mondta, hogy Pisti olyan pénztáros féle... Itt bizony Pisti pénztáros lett. Állt egész nap a kocsi mellett kezében a fél literes üres joghurtos dobozzal és abba gyűjtötte a kwachákat. Két „fej” káposzta került 1 kwachába (kb. 30 forint). Katasztrófa, de legalább nem a szemétbe, vagy a kecskéknek ment! A piacon persze a fő látnivaló Pisti volt, az egyetlen és egyben az első fehér ember a kapyshiai piacok történetében. Főleg a tündéri kis koszos bemba gyerkőcök bámulták órák hosszat a muzungut.

img_20181112_141520.jpg

Kapyshia piac

Aztán ahogy ez már csak lenni szokott a filmekben, Pisti hős lett. Történt, hogy egy iskolásokkal megrakott teherautó ügyes sofőrje beállt a mély homokba a tragaccsal. Aztán mivel sosem közlekedett hóban, így nem ismerve a kocsi kiszabadításának a trükkjeit, szép lassan és alaposan, tengelyig beásta a  teherautót. Pisti pont látta a jelenetet és csendesen mosolygott magában. Aztán kezdődtek a kiszabadítási kisérletek: egyenruhás gyerekek le, ásó elő, pörgő kerék, újra beásás. Pistinek ugyan lett volna ötlete, hogy mit kellett volna csinálni, de gondolta ez Afrika, itt ez biztos máshogy van. Visszasétált a lányokhoz és már épp indulni akart, mikor hirnök jő és lihegve szól, hogy bwana segíts, ki kellene vontatni a Hilux-szal a teherautót. Pisti elmondta, hogy ez elég reménytelen, alőször ki kellene ásni a teherautót. Hirnök jelenti, hogy ki van ásva. Na jó, Pisti odagurult a kocsival. Persze nem volt rendesen kiásva a teherautó, így Pisti újraszervezte a mentést. 10 perc múlva, lánc a kocsira, gáz, húzás, de bizony a répa (akarom mondani a teherautó) nem jött ki. Sőt újra beásta magát, a sofőr gondosan padlógázt nyomott, hiába kérte Pisti korábban, hogy ezt ne tegye. Ezután Pisti maga vette kézbe az ásót és szépen, alaposan körbeásta a teherautót. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve megkérte a sokaságot körben, hogy emeljék már meg a teharautó hátulját. A lelkes tömeg, ha teljesen nem is, de meg tudta kicsit emelni a gépet. Pisti visszaült a Hilux-ba, az emberek megemelték a teherkocsi farát, mindenki gázt adott és a járgány kiszabadult! Pisti ezzel a tettével bevonult Kapyshia halhatatlanjai közé! Esténként róla mesélnek majd az öregek a tábortűznél! Na azért ez talán egy kicsit túlzás, de hálásak voltak a feketék a segítségért.

A bevétel is egész jó volt, átszámítva közel 16.000 Ft jött be! Nem ebből fog megélni a farm...

Persze nem fogyott el az összes káposzta a farmról, hagyma is maradt még és fenyegetően közelgett az okra beérése is. Most már nem volt mese, muszáj volt beautózni Mpikába. Úgyis kellett beszerzésre menni, mert kellett dízel a hadseregnek a tuskózáshoz, meg mindenféle egyéb cucc a farmra. Jól megpakolták az alkalmazottak a Hiluxot, igazi piacos kocsi lett és irány a mpikai piac. Ide már Pisti Veronicával és Monicával érkezett. A két lány igen ügyes piacosnak bizonyult!

img_20181204_094517.jpg

Mpika piac

Alíg állt le a motor, már meg is jelentek a nagykeresek a kocsinál. Egymást lökdösve licitáltak a terményekre. Még le sem lehetett pakolni. Nyúlkált mndenki a platón befelé, fogdosták az árut, még ellökdösni sem lehetett őket. Ugyan a csapattal tartott Peter a biztonsági őr is, Burek még gumibotot is vett nekik valamiért, de ő is tehetetlen volt. Aztán Pisti a ponyvával lefedte az oldalakat, így a tömeg a kocsi hátuljára szorult. Így már kezelhető volt a helyzet. Ide már érkezett egész használható káposzta is, ezt már döntően nem Burek, hanem Wiscott a bemba kertész kezelte, a szépeket 4 kwacháért elkapkodták a kereskedők. A maradékot, meg a hagymát, a chili paprikát és Pisti kertjéből a magyar TV paprikát és a kápia paprikát kellet már csak eladni. Veronica és Monica hangosan kántálta: one kwacha cabbage, 1 kwacha onion, one kwacha chili! Órákon át és nem rekedtek be!

Az árak? Hát nem túl magasak sajnos. Hagyma 2 fej 1 kwacha, chili 10 db 1 kwacha, magyar paprika 3 db 1 kwacha. Mérleg nincs a piacon, így nem súlyra adják a zöldséget, gyümölcsöt, hanem darabra, vagy űrmértékre (vödör, rekesz, kupac, zacskó). Aztán persze ilyenkor megy a válogatás, hogy melyik darabot is szeretné a kedves vevő.  A pucolt káposztát mindenki ócsárolta, kérdezték is, hogy ez magyar fajta-e. Na ezt Pisti gyorsan kikérte magának és mondta is, hogy dél-afrikai, ami igaz is volt. Pisti meglepetésére a négerek szeretik a csípós ízeket, így a chili jól fogyott. A legtöbb vevő persze megkóstolta vásárlás előtt, hogy elég csípős-e. Az volt, így volt egy pár vicces jelenet a piacon. A négerek is krákognak, izzadnak, ha csípős valami, az egyetlen különbség a fehérekhez képest, hogy nekik nem vörösödik el az arcuk...

Meglepő módon a magyar paprikának is sikere lett. Ugyan a feketék nem ismerik és amit nem ismernek, azt nem is nagyon próbálják ki, de jött egy kínai uriember a lányával és amikor meglátta a kápiát, 45 darabot egyből meg is vett. Magyar siker Afrikában! Legközelebb talán a magyar közmédia is felfigyel rá és élőben fog tudósítani! )))

img_20181113_110625.jpg

A teljes választék. Középen Veronica áll

Egyébként a mpikai piacon is kell helypénzt fizetni. Az áru mennyiségétől függően 2 és 10 kwacha között. És még bizonylatot is adnak! A másik érdekesség, hogy bevásárló kosara, szatyra senkinek sincsen. Ugyan a nők a kendőikbe mindent be tudnak csomagolni (pl. a csecsemőket is), de a zöldséget csak nagyon ritkán hajlandóak (pedig ez volt a hagyományos szállítási mód), így mindenki plastic-ot, azaz nejlonzacskót követel. Pisti ettől hülyét kap, mert utána ez szennyez mindent szanaszét, de muszáj adni. Az asszonyok „pénztárcája” is érdekes: a kendőjük sarkába van bekötve a pénz, fizetéskor bősz csomózgatás kezdődik.

Összességében a mpikai piaclátogatás sikeres volt, Pistinek két joghurtos doboza is megtelt irtózatosan koszos kwachákkal (itt a pénznek is van szaga!), az üzemanyagköltség és a bér megtérült, valamennyi a termelési költségből is, tehát a mikroökonómiai szabály szerint csinálni kell, de persze az egész történet veszteséges lett.

Azóta Pisti rendszeresen jár Mpikába és menti ami menthető. Érik az okra, gyönyörű a kaliforniai zöld paprika, van rengeteg fehér (vörös) hagyma (amit a helyi bembák nem szeretnek, ők a lilát eszik), érik a padlizsán és a koktél paradicsom is (amit a helyiek szintén nem esznek). Burek miért kezdte el ezeket termelni? Miért vágott bele úgy, hogy nem volt piaca? Most már késő, a tanulság megvan. Olyan is volt, hogy a csapat átment a mpikai másik piacra a Tazarára és ott próbálta meg eladni a maradék káposztát. 6 fejet 1 kwacháért!!!

img_20181120_151621.jpg

A tazarai piac. Balra a vigyorgó hátizsákos ember Anton, a headmen Mayembe-ből

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a zöldségek mind eladhatóak, nagyon jó áron Lusakában és a rézvidéken, de ezek a piacok 750 km-re vannak a farmtól. Mpikában egy kwacha 3 db zöld paprika, Lusakában 2 db 17...  Pisti átvette a kereskedelem irányítását is és most azon dolgozik, hogy milyen terméket lehetne gazdaságosan a fővárosig, vagy a bányákig elszállítani és megtalálni ott a vevőket. Pisti kosaras barátai nagyon aranyosak, az egész csapat mozgósította a kapcsolatait, hogy a PAMO bejusson a lusakai Soweto zöldségpiacra. Valaminek végre sikerülnie kell!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr1414506366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Millerdraft 2018.12.24. 17:33:55

Ha egy zsák pénzt fizetnének sem mennék oda, ti meg jó szántatokból ott éltek....

Tiainen 2018.12.26. 19:20:50

Végre új rész, vártam már :)

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.