Zambia keresztény ország, így itt is fontos ünnep a Karácsony. Persze Afrikában minden más, mint északon. Például egészen ritkák a fehér Karácsonyok, mondhatni soha nincsen! 

Bevásárló központ karácsonyi díszben

Így aztán Pisti számára mindig meglepő, amikor itt is beköszönt a karácsonyi kereskedelmi és marketing dömping. Valahogy európai (magyar) embernek 30 fokban nem igazán jön meg a karácsonyi ihlete. Borzasztó viccesen hat, amikor a boltok fekete pénztárosai piros Mikulás sapkában ülnek, hatalmas műhavas fenyők állnak a bevásárló központokban és a szokásos afrikai, a magyar fülnek kicsit kornyikálós, nyávogós helyi zenék helyett a Dzsingöl bellsz és a Laszt krisztmesz szól. Itt is kitör a bevásárlási láz, de azért nincs annyira eltúlozva, mint Európában. Persze a választék sem akkora és a pénztárcák is kisebbek. Az ünneplési szokásokban is keveredik a gyarmati múlt és az afrikai hagyomány. A templom itt is kötelező program, de az éjféli mise nem jellemző. Lusakában a fővárosban van ahol tartják, vidéken nincsen. Ennek feltehetően az is az oka, hogy a természethez közel élő emberek sötétedés után (villany világítás a legtöbb helyen nincsen, a gyertya drága) - bár a déli féltekén ilyenkor leghosszabbak a nappalok - este 7 óra körül lefekszenek aludni.

A városi gazdagok ilyenkor általában elutaznak egy nemzeti parkba, szállodába és ott töltik az ünnepeket. A szegényebbek és a vidékiek jellemzően otthon maradnak. Vidéken az ajándékozás sem jellemző. Igazából persze nincs is mit, hiszen boltba nem tudnak eljutni. Inkább a gyerekek szoktak kapni valamit, dömtően cukorkát, vagy kekszet. Szép szokás egyes gazdagabb családoknál, hogy nem egymást ajándékozzák meg, hanem jótékonykodnak és szegényeknek adnak élelmiszercsomagot, ruhát, stb.

Tipikus karácsonyi ételek sem nagyon vannak. Itt is keveredik minden külföldi hatás. Pisti nagy szomorúságára ebbe a keveredésbe a mákos beigli nem került be... Mivel ilyenkor Zambiában meleg van, ezért nagy grillezéseket, sütögetéseket tartanak a helyiek. Sütnek mindenféle húst, de meglepő módon ilyenkor városban a malac a leggyakoribb, ami egyébként nagyon ritkán kerül itt asztalra. Tipikus karácsonyi sütemény nincsen, kapható angol és olasz eredetű édesség is. A fő ünnepnap a december 25., ekkor jönnek össze a családok.

Falun persze más a helyzet, ahol se pénz, se élelmiszerbolt nincsen, ott a Karácsony nem nagyon különbözik az egyéb napoktól, inkább csak egy nagyobb vasárnap. Falun egyértelműen a csirke az ünnepi étel, főzve, vagy sütve, nshimával (puliszka), esetleg rízzsel, vagy tésztával. Sajnos ez az ünnep is az alkoholról szól, a férfiak döntő része leissza magát a sárga földig.

Idén Pisti nem tudott hazautazni Karácsonyra, mert egy fehér embernek muszáj mindig vigyáznia a farmra, hogy lába ne kéljen minden mozdítható értéknek. Pisti minden fehér kollégát hazaküldött, így ő maradt helyben. Ez volt az első nem magyarországi Karácsonya és az első a családja nélkül. Ez így azért nem igérkezett túlságosan boldog, áldott ünnepnek!

Az év végére Pisti a legtöbb alkalmazottat hazaküldte szabadságra (amúgyis mindenkinek jár havi 2 nap) és igyekezett a tevékenységeket a farmon minimalizálni. Persze a mezőgazdaság nem ismeri az ünnepeket, így a zöldségeket muszáj gondozni és az állatokat sem lehet elhanyagolni. És bár Pisti nem nagyon hisz a biztonságiakban, de csökkentett létszámban ők is maradtak a farmon. Pisti csak annyit kért mindenkitől, hogy december 24-én délben jöjjenek a farmra, mert kis meglepetést akar nyújtani nekik. Meg is érkezett egy kivétellel mindenki, a legszebb ruhájukban, időben! Nem késett senki! Ebből is látszik, hogy még a bozótban is ismerik az órát, ha érdekük fűződik hozzá!

Készül a karácsonyi meglepetés a dolgozóknak

Pisti reggel kiadta a pásztoroknak az utasítást, hogy 4 darab kecskét vágjanak le, hozott 50 kg kukorica lisztet (millie meal, a nshima alapanyaga) Lusakából és a délelőtt során a húst és a lisztet szépen kiporciózták zacskókba az alkalmazottak részére. Délben aztán Pisti kinyitotta az irodát és adott mindenkinek 200 kwacha (6000 Ft) fizetéselőleget és kapott mindneki valamilyen ruhadarabot. Már rég készült erre, így még otthonról bespájzolt selejtes, vagy már lehasznált és ledobott munkaruhákból. Látni kellett volna, hogy amit egy elkényeztetett magyar melós már a világért fel nem venne és a szakszervezet hónapokig balhézik miatta, az mekkora becsben van egy fekete embernél még évekig! A legnagyobb sikere a baseball sapkáknak volt valamiért (ezek reklámajándékok voltak eredetileg), utána a férfiak a zöld pulóvereket, a lányok a fehér munkavédelmi köpenyeket választották. Hatalmas volt a boldogság!

Boldog alkalmazottak

Pisti arra is gondolt, hogy jó lenne koccintani egyet a Karácsony tiszteletére, ezért szerzett Chibukut. A Chibuku a tradicionális fekete „sör” ipari változata: egy erjesztett, főzött, sűrű kölesital. Pisti 12 litert vett, mert attól mindenki óvta, hogy igazi karácsonyi bulit tartson a farmon. Charlie a szomszéd és a saját fekete alkalmazottai is mondták, hogy abból csak berúgás és balhé lesz. A Chibukut kitöltötte kis poharakba és koccintani akart mindenkivel. Kiderült, hogy a 41 főből csak kb. 15-en isznak alkoholt és senkinek fogalma sincsen itt, hogy mi az a koccintás. Így csak egy rövid beszéd lett és a csapat egy része ivott. Nade aztán ők alaposan! Pisti úgy mentette meg az utolsó üveget, mielőtt még az is lefolyik a torkokon. A láncfűrészes csapat és a hórukk csoport már nem volt szomjas...

Chibuku

Összességében nagyon jól sikerült a Karácsony, mindenki nagyon boldog volt. Kivéve Pistit, aki ezután elővett egy kis fagyasztott robbantott csirkét a mélyhűtőből és ünnepi vacsorára megsütötte magának. Szomorú egyedül karácsonyozni, távol a szerettektől. Persze más is túlélte már. Az éjjel rákezdett az eső (ismét, mert 1,5 hónap alatt 596 mm esett!) és zuhogott délelőttig. 51 mm eső esett. Itt ilyen a fehér Karácsony... A helyiek valószínüleg száraz és esős Karácsonyt különböztetnek meg!

Karácsonyi vacsora. Jobbra a lábosban a mangó lekvár készül.

Pisti 25-én Charlie Harvey-ékhoz volt hivatalos a „szomszédba” (80 km) Shiwaba. Kicsit aggódva kelt útra az eső és az útviszonyok miatt (földút vezet oda), de a Kispiros becsülettel szelte a sarat és a pocsolyákat. Charlie és Jo remek házigazdák, tündéri emberek! Gyermekeik és pár közeli barát volt jelen a karácsonyi lakomán. Először a férfiak meglátogatták a dombtetőn Charlie nagyapjának, Sir Stewart Gore-Brownnak és Charlie meggyilkolt szüleinek a sírjait. A férfiak itt koccintottak egy kis pezsgővel és a Pisti által hozott hazai ágyas barack pálinkával. A dombról lefelé már nagyon vidáman gurult a Land Cruiser!

Killátás a Shiwa tóra

Jo a háziasszony, remek ebédet rittyentett, az összes angol (skót) karácsonyi fogás és szokás be volt tartva. Még puding is volt a végén. Mindenki kapott egy kis ajándékot, Pisti a pálinkán és egy konyakos meggyen kívül mindenkinek adott egy saját készítésű mangó lekvárt. Nem gondolta volna, hogy mekkora sikere lesz! Cserébe gyorsan kapott is egy óriási darab marhahúst, hogy éhen ne haljon majd a farmon.

A kastély étkezője ebédre terítve

Hazafelé a kastélyból Pisti beugrott Markhoz, Charlie öccséhez, Kapishyába a hot springhez (38 fokos melegvíz bugyog a homokból). Mark amikor megtudta, hogy Pisti egyedül van, egyből megsajnálta őt és innentől Pisti az egyik dupla whiskey-t kapta a másik után. Ugyan Pisti kimondottan nem szereti a ezt a skót italt, de mit volt mit tenni, ittak. Közben újra elkezdett zuhogni az eső és Pisti 11 óra után az ömlő esőben, jókedvűen tért haza. Jókedve egész addig tartott, amíg be nem lépett a konyhába. Loccs, mondta a pocsolya és Pisti döbbenten látta, hogy áll a víz a helyiségben. Honnan a frászból került ide ennyi víz? Hamar kiderült: a Burek által teljesen feleslegesen épített házbővítést úgy oldotta meg a dél-afrikai zseni, hogy az esőlevezetést eltorlaszolta. Így a felgyülemlő pocsolyából (inkább már tavacska volt) a víz a falon keresztül szivárgott be a konyhába! Vödrözés, lapátolás, kárelhárítás... Pisti ezek után átment a „magyar” házba, mert aggódott, hogy a másik dél-afrikai zseni által korábban betört, majd rosszul megjavított tető sem lesz tökéletes. Hát nem volt. A hálószobában az ágy vízben állt, Pisti Kennedyvel, az őrrel, 100 liter vizet vödrözött ki onnan. Boldog karácsonyi ünnep volt!

26-án szép napra virradt a farm, Pisti vendégeket várt. Hugo és Alice jöttek a fiaikkal és gyönyörű, fiatal menyük angol szüleivel. Csak délután 3-ra értek a farmra, mert Mkushi 560 km a PAMO-tól. Pisti addig unaloműzésként egy nagyot úszott a 100 m3-es víztározóban, amely teljesen megtelt az esőktől. Karácsonykor úszni a kerti medencében és napozni 30 fokban azért király! Persze friss salátát, paprikát, uborkát, padlizsánt és mangót szedni sem kutya. Hugoék átestek a kötelező vízesés látogatáson. Persze a rengeteg eső miatt már nem lehetett fürödni a folyóban, hömpölygött a víz, tajtékoztak a hullámok, gyönyörű, de barátságtalan volt a Mansha.

A vízesésnél a Mansha folyó

Alice mondta Pistinek, hogy nem kell semmivel sem készülnie, ők hozzák a karácsonyi vacsorát. Pisti azért összedobott egy vinétét (padlizsánkrémet) és egy tzatzikit, de Alice valóan hozott mindent! Remek kis terülj-terülj asztalkám került a teraszra. A hét vendég és a házigazda remekül érezte magát. Főleg akkor kerekedett ki mindenkinek a szeme, amikor a tortás doboz nyílt ki és a dobozból egy igazi Dobos torta került elő! Mint kiderült Hugo (aki Zimbabwéból menekült Zambiába) gyermekkori barátja Steven Márffy, akinek édesapja, Laci bácsi vitte magával a receptet Afrikába még 1951-ben. Igazi, finom Dobos torta volt! Hugoék 27-én délben távoztak Pisti nagy szomorúságára.

Dobos torta!

Az ünnepek között serény munka folyt a farmon, Pisti rendet tett az állatok nyílvántartásában, kapáltak és permeteztek az emberek a zöldségesben és a kukoricásban, de nagyon családias volt a hangulat. Pisti nagyon készült a Szilveszterre. Még Lusakában az egyik kínainál vett tüzijátékot és gondolta meglepi vele a falusiakat. Szilveszter délután levágatott egy birkát, a dolgozók pillanatok alatt megvették a 27 kg húst, ő is megvacsorázott (természetesen a birkát sütötte meg, jó rágós lett...), majd este 8-kor rakétákra gyújtott! Azért szólt mindenkinek, hogy nézzenek majd este az égre, a farmon lakó gyerekeket pedig magával vitte a látványossághoz. Hát volt meglepetés! Sosem láttak még a bembák tüzijátékot! Nagyon tetszett mindenkinek az első döbbenet és ijedség után! Ezután Pisti éjfélkor meghallgatta a Himnuszt és a Szózatot, szerencsére volt épp net a farmon és nyugovóra tért. Véget ért 2018!

Sokat nem alhatott szegény pára, mert hajnalban indulni kellett a piacra Mpepoba. Megrendelés érkezett 6 zsák káposztára, így elzötyögtek a vevőhöz. 373 kwacha bevétel, jól indult az év!