Háború Zambiában!

Na ne ijedjen meg senki, Zambiában 100 éve béke honol, de ez a bejegyzés az utolsó itt dúló háború kapcsán jött létre. Nem sokan tudják a világon, de az I. világháború utolsó puskalövése Zambiában csattant el. Európában már megkezdődött az újjáépítés és a romok eltakarítása, amikor Afrikában és konkrétan a mai Zambia területén még  harcoltak egymással a németek és az angolok. Az ok egyszerű volt: nem tudták hogy véget ért a háború!

img_20181114_095219.jpg

 A megemlékezés óriásplakátja

 A hagyományos kommunikációs csatornák kicsit lassabbak voltak, mint a mai műholdas, internetes kommunikáció, ráadásul sok esetben az európai hadvezetésnek volt elég baja az európai frontokkal, így egy pár száz fős kis hadsereg valahol Afrikában a bozótban eléggé magára maradhatott. A német parancsnok von Lettow-Vorbeck zseniális katonai parancsnok volt, a teljes világháborút végigharcolta Kelet-Afrikában a sokszoros túlerőben lévő angol és belga csapatok ellen, rendes utánpótlás és komoly reguláris hadsereg nélkül és soha nem győzték le. 1918. novemberében az európai fegyverletétel után elfoglalta még Észak-Rodéziában Kasama városát (ez ma a PAMO egyik fő piaca), majd utánpótlást keresve dél-nyugatnak vonult és elérte a Chambesi folyót. Itt volt az angoloknak egy gumi gyára, ennek a készleteire fájt a már a zsákmányolt fegyverek kivételével mindenben hiányt szenvedő német parancsnok foga. Ekkor zajlott le nagy valószínűséggel a világ egyik legabszurdabb háborús jelenete: az angolok már tudták, hogy véget ért a háború, a németek még nem. Ezért a britek egy fehér zászlós követet küldtek von Lettow-Vorbeckhez, akinek átadták az üzenetet, hogy végetért a háború. Innentől aztán csak fokozódott az abszurditás, illetve jellemző az akkori lovagias viszonyokra a történet folytatása. Egy ilyen az ellenségtől származó hírre ugyanis egy normális katona nem teszi le még a fegyvert. Von Lettow-Vorbecknek ugyanakkor nem volt se telefonja, se gyorspostája, hogy tudta leellenőrizni a hírt? Mi sem egyszerűbb, átcsattogott az angolokhoz, ahol megkérte, hogy hadd sürgönyözzön a Császárnak. Az angolok ezt megengedték és nem sokkal később von Lettow kezében volt a Kaiser válasza, hogy vége a háborúnak, vonuljon vissza és tegye le a fegyvert. A tábornok a parancsot végrehajtotta és 100 évvel ezelőtt 1918. november 25-én Abercornban (ma Mbala, Zambia) letette a fegyvert.

img_20181114_075637.jpg

Német hagyományörzők megemlékezése 

Ennek az eseménynek az emléke igen fontos a zambiai angol közösségnek és német hagyományörzők is megemlékeznek a hősükről. Mivel a Chambesi folyó és a von Lettow-Vorbeck emlékmű a farmtól légvonalban kb. 30 km-re van, ezért Pistit is meghívták a főszervezők, a Shiwa ház tulajdonosai Charlie és Jo harvey a megemlékezésre. Amikor Jo megtudta, hogy Pisti magyar katona volt egykor, Pistit egyből hivatalos magyar delegálttá léptették elő, ő képviselte a magyar honvédséget. Pisti eltűnődött, hogy erről nem kellene-e megkérdezni a magyar hadügyet, de végül elvetette ezt az ötletet, úgysem harcoltak a magyarok Afrikában! Pisti felvette a legkatonaibb khaki ruháját és elautózott az megemlékezés helyszínére. Ott már felsorakoztak az angolok és a németek. A németek érkezéséről az angolok nem tudtak, így meglepetés volt mindkét fél számára, hogy a másik is emlékezni akar. De persze ez 100 évvel az események után nem volt gond, sőt kimondottan örültek egymásnak, így lett igazán jó a megemlékezés! Nagyon jó hangulatú kis ünnepség volt. Angol és német vezényszavak, Pisti számára kifejezetten vicces, ugyanakkor megható volt látni, hogy idős emberek milyen komolyan vették ezt az eseményt. A németek felhúzták az első világháborús haditengerészeti harci lobogót is, amit otthon már nem tehettek volna meg, bár ennek a zászlónak semmi köze sincs a későbbi fasizmushoz.

img_20181114_075406.jpg

I. világháborús, állítólag othon nem engedélyezett német hadilobogó 

Aranyos jelenet volt, amikor a kihangosítást és a zenéket a mobiltelefonjáról vigyázállásban vezérlő angol tartalékos ezredes bejövő mobilhívást kapott! És a hívó ezt még háromszor megpróbálta! De ettől eltekintve tényleg profi kis megemlékezés volt, Pistinek meg kifejezetten hasznos, mert 400 km-es körzetből az összes fehér farmer jelen volt, így sok érdekes beszélgetést tudott folytatni.

img_20181114_080339.jpg

Az angol csapatok képviselői. Balról a második Thomas atya német. 

Az ünnep után a shiwai birtokon, egy gyönyörű dombtetőn volt egy kis állófogadás a szűkebb meghívotti körnek. Finom ételek és italok elfogysztása közben jókat lehetett beszélgetni a zambiaiakkal. Pistinek ez egyszerre volt nagyon hasznos és nagyon szomorú, mert Burek távozása után itt ébredt rá számos olyan dologra, amiben Burek nem mondott igazat. Ugyanakkor számos segítőt és rengeteg hasznos tanácsot szerzett a farmnak. Tényleg fantasztikus a helyi farmerközösség! Nincs féltékenység, mindenki őszintén elmondja a tapasztalatait a másiknak, megosztja a kontaktjait, tanácsot ad.

img_20181114_141243.jpg

Piknik a bozótban 

Az ebéd után, este a Shiwa House kápolnájában volt istentisztelet. Jo elfelejtette Pistit tájékoztatni, hogy az esti program dress kódja már nem katonai, hanem black tie, így Pisti az elején elég hülyén nézett ki a katonai gyakorlóra hajazó cuccában, de aztán Charlie-tól kapott rendesebb öltözéket (ami azért kissé passzentos volt, de majdnem jól nézett ki legalább). Az istentiszteletet Father Thomas, azaz Vater Thomas, a német lelkipásztor celebrálta. Ők Mpikában építettek egy templomot és nem messze onnan a környék legjobb kórházát üzemeltetik. Ez volt Pisti első angol istentisztelete, egy német pap által vezetve. Pisti élete legjobb istentiszteletét hallgatta meg, Tamás atya zseniálisan beszélt, az alkalomhoz illően a makkabeusok történetét mesélte el, angol, bemba és német keverék nyelven. Mindenki emelkedett hangulatban, szárnyaló lélekkel hagyta el a kis kápolnát.

img_20181114_193030.jpg

A shiwai templom belseje

 Az istentisztelet után vacsorát adott a Harvey család a 35 vendégnek. Igazi multinacionális esemény volt: angolok, skótok, zambiaiak, hollandok, egy német és egy magyar résztvevővel. Csak dél-afrikai nem volt. Őket nagyon nem szeretik Zambiában, Pisti most már tudja miért... 

Charlie csak annyit kért a vacsora elején az egybegyűltektől, hogy vigyázzanak a pezsgős poharakra, mert azok túlélték az elmúlt 250 évet...

Szép nap volt. Az sem tudta elrontani, amikor hazafelé hajnali kettőkor a farmtól 17 km-re Lukakában a Hilux jobb hátsó gumija szétrepedt, a pótkerék meg Burek barmolása miatt leszerelhetetlen volt, így Pisti végül 3 keréken ért haza...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarfarmerzambiaban.blog.hu/api/trackback/id/tr9914640486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Garviel Loken 2019.02.23. 22:17:26

Üdv!
Nagyon tetszik a blogod, rohadt érdekes és szórakoztató.
Még a rádióműsort is meghallgattam jól.
De lenne egy kérdésem. A dél-afrikaiakat a rasszizmusuk miatt utálják vagy van más oka is?
Választ előre is köszönöm.

Jakab.gipsz 2019.02.24. 14:18:09

Kedves kis történet. Igen az első világháborút, még a lovagiasság szabályai szerint intézték a kezdet kezdetén, de már huszadik századi fegyverekkel.

MagyarFarmerZambiában 2019.02.26. 18:21:43

@Garviel Loken: A feketék a rasszizmusukat nem szeretik, de az a fehérek körében is visszatetsző.
Ugyanakkor talán rosszabb, hogy nem becsületesek, hazudnak, simán bárkit átvernek, hátbaszúrnak, mindig résen kell lenni velük. És ezt nem csak én mondom, hanem bárki akivel beszélsz. Még a dél-afrikaiak a másik dél-afrikairól is... A bank dél-afrikai farmernek csak különleges esetben kölcsönöz itt! Természetesen ott is vannak tisztességes emberek, de ide úgy tűnik a kalandorok vetődnek el zömében.
Talán lesz egy történetem erről is...

victor2 2019.03.07. 12:02:27

"Pisti eltűnődött, hogy erről nem kellene-e megkérdezni a magyar hadügyet, de végül elvetette ezt az ötletet, úgysem harcoltak a magyarok Afrikában!"

Nem okvetetlenkedés, csak adalék: Lettow-Vorbeck seregéhez több - 1914-ben éppen Német Kelet-Afrikában tartózkodó - magyar állampolgár csatlakozott. Közel fél tucat magyarról tudunk, közülük két tiszt, Debreczeni Gyula és Kálmán Géza túlélte az ottani harcokat és hazatérve könyvet is megjelentetett háborús élményeiről.
Tehát Pisti, az egykor Kelet-Afrikában harcolt magyarok előtt tisztelegve, teljes joggal vett részt a megemlékezésen.

Magyar Farmer Zambiában

Ez a blog arról szól, hogy pár lelkes és bátor ember elhitte, hogy érdemes a világ déli felén, Zambiában, Afrika kellős közepén mezőgazdasági termelésbe fogni. Megvettek egy farmot és a hosszas engedélyezési folyamatok után 2018-ban megkezdődik a munka. Ahhoz, hogy minden rendben menjen, szükséges a helyi jelenlét, így egyikük, nevezzük a továbbiakban Pistinek, kiköltözött Afrikába. Az ő kalandjait olvashatod a továbbiakban.

süti beállítások módosítása