A farmon nem sok állat található, mert a nagyvadakat a külföldi vadászok már évtizedekkel ezelőtt levadászták, mára már csak a nemzeti parkokban lehet őket megnézni. Nemzeti park viszont sok van és ott tényleg sok a vadállat, érdemes meglátogatni őket. Az apróbb állatokat pedig a helyiek megették, mert bár tilos az orvvadászat, de húshoz másképp nehéz hozzájutni. Mai napig lehet találni a farmon csapdákat (vizipatkányra) és néha orvvadászokat is el kellett már zavarni.
Csapda
A farmot 16 km hosszan határolja a Mansha folyó. Vadregényesen kanyarogva vigyázza a vízfolyás a farm északi oldalát. Van a vízesés, vannak zúgók, vannak békésen csordogáló szakaszok. Teljes a választék. Egyszer majd egy rafting csónakot kell szerezni és végigevezni rajta, nagy élmény lesz!
A folyóban halak vannak és néha átkelnek rajta a helyiek. Fürdeni csak a hülye fehérek akarnak benne forró nyári nap után. Persze aki nézte már a Masai Mara meg a Serengeti nemzeti parkban forgatott természeti filmeket a nagy állatmigrációról, az tudja, hogy az afrikai folyók izgalmasabb lényeket rejtenek mint a Duna és a Tisza (bár egy tiszai 80 kilós harcsa sem semmi). Ezért hosszasan tanácskozva a helyiekkel választották ki a fürdőzőhelyet, bízva abban, hogy tényleg nem lesz krokodil. A Sugar beach (mert ez lett a hely neve) tényleg biztonságosnak tűnik, mert zúgók között van, amit nem szeretnek a hüllők (a Jurassic parkban is ide kellett volna menekülni a T-Rex elől...). Persze hüllő és hüllő között is van különbség, mert egyszer Ben, miközben épp egy kötéllel a derekán vízmélységet próbált felmérni a folyó közepén, 10-15 tekergődző és egymással párzó kobrába ütközött. A parton várakozó zambiai csapat biztos megnyerte volna a világ összes kötélhúzó versenyét, amikor ők is rájöttek miért ordít a fehér ember a vízben.
A Sugar beach
Történt viszont egy szép napon, hogy az egyik alkalmazott nagybátyja a Sugar beachtől 500 méterre át akart kelni a folyón. Nem vette észre a hatalmas Gucci táskát, amely csendesen odaúszott hozzá. A falubeliek már csak az ordításra figyeltek fel. Mint kiderült a krokodil a víz alatt elkapta a jobb lábát, majd mivel nem tudta jól megfogni átharapott a bal lábára. Az öreg szerencséjére száraz évszak volt és nem volt túl mély a gázlónál a folyó, így a szörnyeteg nem tudta lehúzni a víz alá. Az ordításra és a jajgatásra befutott hozzá az unokaöccse, aki megpróbálta a krokodil száját szétfeszítve megmenteni a rokonát. A krokodil ezt megelégelte, elengedte áldozatát és elúszott.
Ezután a fiatalember a vállára vette az öreget és 6 km-t (!!!) gyalogolt a vérző emberrel a vállán a farmközpontig. Itt a dél-afrikai kollégák megpróbálták ellátni az öreget, de hát erre azért a farm nincsen felkészülve. Közben egy-két kollégát is ápolni kellett, miután a sebeket meglátva kicsit elgyengültek. A sérültet feltették a kisteherautó platójára és „elszáguldottak” a közeli kórházba.
A mpikai kórház helyi mértékkel közel van, csak 130 km a farmtól. Ebből 30 km földút, 100 km normális aszfaltút. 1,5 óra alatt oda lehet érni. A kórházba érve az öreget ellátták az orvosok, 250 öltéssel összevarrták a sebeit és az öreg túlélte! A mai napig él és jól van, egy bánata van csak, a nagy harcban a gyíkkal két dolgot vesztett el, két golyócskát a lába közül, így nem lehet már több gyermeke...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.