Amikor a nagy kamion megérkezett a farmra a két traktorral, pillanatokon belül összecsődűlt az összes helyi alkalmazott, de hamarosan 20 km-es körzetből minden falusi beszaladt. Ilyet még nem láttak! Nem gondoltam volna, de a selfie már az afrikai bozótban is létezik, lelkesen fotózták magukat és egymást a helyiek.

Pisti feladata volt, hogy megszervezze a lapakolást. A ponyvák és kötelek eltávolítása nem lehetett gond, de a feketéknél mindig figyelni kell, mert ha egyszerűbb letörni a tükröt, irányjelzőt, mint kibogozni a csomót, akkor könnyebben választják az egyszerűbb utat. Nem igazán tudják/érzik, hogy mi fontos, mi értékes és mi nem. Neki a kötél hasznosabb mint egy irányjelző. Utóbbit nem lehet használni a bozótban.

Miután ez megtörtént, kezdődött az igazi feladat, a négy kerék leszedése a trélerről. Targonca nincs a farmon, a darus teherautó épp elhagyta Livingstone-t, kézzel kell megoldani. A kisebb kerekek 700 kilósak, a nagyok 2 tonnásak! És mindez egymáson, fektetve. Ha bármelyik megcsúszik, könnyen agyonüt valakit, de ha nem, akkor is sérülhet a gumi, vagy a felni, ha zuhan a nagy súly. A kicsiket nagyon ügyesen egyesével, a rögzítő kötelekkel fékezve tudták lecsúsztatni a földre, végülis nem volt gond. A nagyok már izgalmasabbak voltak. A végső megoldás az lett, hogy letoltuk őket a trélerről hátrafelé. Igenám, de a gond az lett, hogy a 2 tonnás kerekek lendületet kaptak a lejtőn és elkezdtek gurulni a földön. Egyből Toldi jutott Pisti eszébe: „Repül a nehéz gumi, ki tudja hol áll meg, kit, s hogyan talál meg!” Eléállni öngyilkosság, a terep enyhén lejt, fel kell borítani. Pisti loholt a kerék mellet és lökdöste oldalról, hogy dőljön el. Óriási volt az akció sikere a feketék körében, hangos szurkolás kísérte az akciót. Aztán pedig jött a taps és ováció, amikor feldőlt végre a kerék. Ugyanez megismétlődött a második nagy kerékkel is. Ott kicsit hosszabb volt a rohanás, jó 50 métert gurult a gumi, mire sikerült felborítani.

A nagy gumi tényleg nagy

Ezután jött a leállás a nagy Magnummal. Pisti először ült traktorülésben és volt vagy 5-5 cm hely a tréler szélei és a traktor kerekei között. Nagyot nem lehetett hibázni. Ha a traktor leborul a trélerről, az nem kis kár lett volna, arról nem beszélve, hogy a felállítása sem lett volna egyszerű feladat. De Pisti nem hibázott! Látni kellett volna a helyiek arcát, amikor a monstrum motorja beröffent! Ilyet még nem hallottak ott a környéken! A traktor sikeresen leparkolt a kamion mellé.

A Case után a kis kék traktor gyerekjátéknak tűnt, amíg ki nem derült, hogy ez a traktor bizony háttal áll. Rükvercben kell letolatni... De ez is sikerült, egy kis gond volt csak, hogy a leállás során a traktor hátulján lévő emelő karok le voltak engedve, így leértek a földre. Pistinek meg kellett találni, hogy az összes kezelő kar és gomb közül valyon melyik emeli fel ezeket. A traktor egy logikus dolog és nem atomfizikusok szokták kezelni őket, így Pisti is rájött a rejtély nyitjára. Teljes volt a boldogság: a 4 kerék és a 2 traktor békésen landolt a Ndesha farm termékeny talaján.

Megérkeztek!

A kamiontól és a két zimbabwei fiútól búcsút vettünk, Charles elindult vissza Dél-Afrikába (még mindig nem aludt...).

Ezután Pisti játékot szervezett a munkásoknak: el kellett gurítani a 4 kereket a raktárakhoz. Óriási buli volt! Nagy lelkesedéssel lökdösték a kerekeket előre, mint a gyerekek. Hangos kacagás, zsivaly, kiáltozás kísérte az utat. Pisti közben hangosan kiabálta nekik, hogy „panono, panono!”, lassan-lassan, mert mint tudjuk a Toldiból, ki tudja hol áll meg... Így a nagy kerekenél a lejtős résznél beálltak ketten fékezni a gurulást, a többiek lökték és irányították, míg oldalról ketten vigyáztak, hogy ne boruljanak fel. Jó móka volt! Lehet, hogy az egyiptomi piramisok építői is ilyen vidáman dolgoztak 5000 évvel ezelőtt?

Éjjel megérkezett a teherautó is a markológéppel. A gond csak az volt, hogy a platóról hogy ugrik le a gép. A teherautó daruja erre nem volt alkalmas, már csak a megfelelő rögzítő kötél/lánc hiánya miatt sem. Ezért építettünk egy rámpát farönkökből a teherautó oldala mellé. A konstrukció kialakításába Pistinek muszáj volt beavatkozni, mert az egymásra hányt rönkök nem tűntek túl stabilnak egy soktonnás, mozgó gép számára. Így aztán fogta a láncfűrészt és becsapolta a szükséges gerendákat. Így már bíztató volt, hogy nem lesz baleset.

Egyszer már 2 éve volt itt egy rámpa, amikor egy 1 tonnás generátort (hasonló volt egy piramis építőkövéhez) és a Németországból érkezett fűrészmalmot kellett kipakolni egy konténerből kézierővel (4,5 tonna és 8 méter hosszú...). A konténert nem tudtuk leemelni a kamionról, vissza sem tudtuk volna tenni. Itt is csak a józan ész és a találékonyság segíthetett.

Még minden a konténerben

Ezt a magyar favágó világbajnok kolléga segítségével megoldottuk anno, most is hasonlóra számítottunk.

Így jött ki a fűrész a konténerből

Szerencsére a feladat nem is volt olyan nehéz, mint 2016-ban, mert a markológép döbbenetesen szűk fordulókörrel rendelkezik, így kis tili-toli után le tudott kanyarodni a teherautóról. Persze a kis tili-toli azért eltartott egy negyed óráig...

A kapu kicsit útban van...

Segít, ha magától tud mozogni a tárgy! Így a markoló a rampán szépen legurult a biztos anyaföldre.

Óvatos manőver

A teljes flotta megérkezett és munkára várt! Már csak a földműves eszközöket kell beszerezni.