Ez a bejegyzés a zambiai gépjárművekről szól. Aki járt már bárhol Afrikában (talán Dél-Afrika kivételével), az tudja, hogy a gépkocsi teljesen mást jelent itt, mint Magyarországon. Amit mi már használhatatlannak, korszerűtlennek gondolunk, az még vidáman elmegy 20 évet a fekete kontinensen. Igaz ez persze a régi és főleg japán autókra, mert az új európaiakat tényleg úgy gyártják már, hogy kukába menjenek 6 év múlva. 

Lusakai utcakép autókkal és taxikkal

Afrikában az az alap mondás, hogy az autó az Toyota. És tényleg: bármerre jár az ember, mindenhol Toyotákat lát. Pisti korábban azt hitte, hogy az igazi terepjáró a Land Rover, de ez a kép valószínüleg csak az angol gyarmatosítók régi autói miatt élt az emlékeiben. Itt teljesen megbízhatatlan autónak tartják.

A PAMO Land Rovere 2 éve. Már nem működik...

A Toyotákon kívül sok még az Isuzu, a Nissan és a Mitsubishi. Persze mindegyikből a terepjárók vannak túlsúlyban az utak miatt. Talán egy nyugati márka van még keményen jelen a piacon, a Ford az új Rangerrel. Ez úgy tűnik bevált az afrikai viszonyok között is. Létezik persze a többi márka is, de csak elszórtan. A Hyundai az, amelyik most nagyon kűzd, hogy ide is betörjön.

De Pisti legnagyobb meglepetése egy Magyarország közeli régi ismerős márka volt! Az új autók közül nagyon sok Dacia Dustert adnak el. Igaz itt Renault néven, de gondolom ez is Romániában készül. Kimondottan szeretik Afrika déli részein. Olcsó, egyszerű, nincs benne a sok fölösleges extra, ami itt úgyis csak elromlik és egész megbízható.

Persze az autó itt nagyon ritkán jelent csak új autót. Ennek két oka van: az egyik, hogy a vásárlóerő Zambiában még elég alacsony, kevesen engedhetnek meg maguknak egy drága autót, a másik, hogy a kormányzat hihetetlen adókat vet ki az új autókra. Az átlagos vám 100% körüli, így új autót venni itt igencsak luxus és csak nagyon gazdag ember teheti meg. Vagy a kormány, amiből a Toyota Zambia él. Ők veszik az új Toyotákat...

A használtautó piac viszont virágzik. Mivel a vám itt „csak” 60% és ez már a csökkent értékű autóra kerül kivetésre, így a helyiek is meg tudják engedni maguknak, hogy egy 10 éves Japánból importált kocsit vegyenek maguknak. És ezek az autók tényleg mennek még sokezer kilométert! Japán azért a fő küldőország, mert ott is jobbkormányosak az autók és olcsó a használtautó. Afrika déli része szippantja fel a japánok levetett autóit.

Ugyanakkor a kocsik többsége elképesztő állapotban van. Gyakorlatilag hihetetlen, hogy gurulnak, de gurulnak. Csikorognak, nyikorognak, kattognak, okádják a füstöt, de mennek rendületlenül. A műszerfalak enyhén hiányosak, töröttek (a műanyag nem bírja a napot, az arabok nem véletlenül tesznek rá szőnyeget) és a karosszériának általában nincsen épp eleme. Ennek csak részben oka a kor, sokkal inkább a helyi sofőrök vezetési képessége a probléma. Ennek Pisti szerint részben az az oka, hogy a feketék látása másképp kell, hogy működjön, mint a fehéreké. Az biztos, hogy tök sötét éjszaka úgy mennek át az erdőn, hogy nem mennek neki semminek és nem törik ki a lábukat. Biciklivel is tudnak világítás nélkül a sötétben, terepen tekerni. Rajtuk kívül csak a bagoly és a denevér mozog biztonsággal. A vezetésnél is rendszeresen (természetesen nem mindenki) tök rosszul mérik fel a távolságokat, nehezen parkolnak, kanyarodnak, rosszul ítélik meg a forgalmi helyzeteket. Sok is az apró koccanás emiatt. Igazi nagy baleset viszont ritka, az inkább csak az országutakon fordul elő. Ott is az előzéshez szükséges távolság rossz megítélése a leggyakoribb ok. Ha busz és kamion között alakul ki ilyen szituáció, az különösen látványos tud lenni...

Külön fejezetet lehetne írni a taxikról. Két fajtájuk van. Az egyik az iránytaxi, ami egy lehetetlen állapotban lévő Toyota Hiace kisbusz. Új ebből szerintem nem létezik, de 15 évnél fiatalabb sem nagyon. A jármű tervezői valószínüleg sosem gondolták volna, hogy mennyi ember és csomag fér be a kocsiba... A sofőrjeik közútálatnak örvendenek autós körökben. Nem ismernek se istent, se embert, nem haszálnak irányjelzőt, nem néznek tükörbe, bármikor elédvágnak, vagy épp padlófékeznek, mert utast látnak, olyan mintha nekik állandó elsőbbségük lenne. A baloldali sávot (baloldali közlekedés van Zambiában) nem is szeretik a normál sofőrök használni a városban, mert állandó a taxiveszély.

A másik a normál taxi, amelynek szintén két fajtája van: a hiatalos és a nem hivatalos. Nagy különbség nincsen közöttük. A hivatalosnak van egy narancssárga szám az oldalán és mind szürke, vagy bilikék, de ezenkívül nincs különbség. Taxióra egyikben sincs (5 éve még létezett, Pisti mindig be is kapcsoltatta), az árat mindenhol le kell előre alkudni és mindenki tud adni számlát! Persze ezek többsége is botrányos állapotban van. A sofőrök kedvesek és kis szerencsével a várost is ismerik.

Pistinek is szüksége volt egy autóra, hogy ne csak egy működőképes autó legyen a farmon és a cégben. Pisti nem szereti a böszme terepjárókat, pickupokat, így választása a RAV4-esre esett.

Pisti új autója. A színe határeset...

Önkéntes autókereskedőből itt Zambézit lehet rekeszteni, Pistinek is ajánlottak egy megbízhatót. Paprika kisasszony, a helyi befolyásos lány, komoly üzleti kapcsolatokkal, akivel a PAMO jó viszonyt ápol, ajánlotta a saját beszerzőjüket. Lehetett abban bízni, hogy Paprika van olyan fontos neki, hogy nem veri át a fehéreket. Pisti ki is adta a feladatot, hogy 3-5 éves max. 100.000 km-t futott autót keres. Mondtak is erre olyan árat, hogy hosszan kellett locsolgatni Pisti arcát, mire magához tért a döbbenetből. Biztos volt benne, hogy át akarják verni. Rácuppant az internetre és látta is, hogy bizony rendesen át szeretnék verni! A 9 éves, 72.000 km-t futott RAV4-est ajánlották neki 18.000 dollárért, holott a hírdetésekben hasonló áru kocsit 9-10.000 dollárért már meg lehetett kapni. Azért mégis gyanús volt ismerve a körülményeket, hogy valami mégsem stimmelhet itt! Kis nyomozással kiderült, hogy bizony a hírdetési árak FOB Tokyo kikötői árak, az autó ezután száll hajóra, hogy eljöjjön Dar-es-Salaamba, Tanzániába, majd utána négykeréken Lusakába (2000 km). Majd jön a 60% vám és már meg is van a 18.000 USD oka. Dehát kell az autó, vegyük meg. 

Pisti kérdezi, hogy hova kell utalni a pénzt? Ja, utalás az nem, csak kp! Micsoda 178.000 kwacha készpénzben? Mikor a legnagyobb címlet a 100 kwachás? De komolyan gondolják és Pisti ismeri már annyira az országot, hogy tényleg készpénzt szeretnének. Bár a bankrendszer egész fejlett, van egy rakás nagyon jó, itthon nem ismert szolgáltatásuk is, mégis az emberek szeretik a kp-t. Így aztán nem ritka látvány a banki pénztáraknál, hogy egy hátizsákot megtölt a bérfizetés előtt a cég pénztárosa és megy a cégbe. Még szerencse, hogy jó a közbiztonság! Pisti is bement a bankba és felvette a nagyhalom pénzt.

Pénzszámolás a bankban

Mivel az autó még nem lett elvámolva, ezért másnap reggelre igérte Paul a nepper, hogy hozza az autót a papírokkal és rendszámmal együtt. Azt is megígérte, hogy a rossz rádiót, ami ráadásul japán frekvencián megy, így a zambiai URH adók többsége nem fogható, kicseréli egy jóra és a hiányzó csomagtér rolót is pótolja. Kapott előleget, majd mindenki el. Pisti már ezzel az autóval akart lemenni a farmra. Persze másnap Paul nem elérhető, amikor végre visszahív, akkor állítólag az adóhivatal rendszere nem ment egész nap (mondjuk nem kizárt, rendszeresen meghal a rendszerük), így autó nincsen. Szerencsére harmadnap délben ott áll az autó új rendszámmal, büszkén, Paprika kisasszony udvarán. Pisti elé tesznek egy papírlapot, mondván ez a szerződés. Pisti nem tud annyira sietni a farmra, hogy ezt elhiggye és aláírja. Nem sok minden hiányzott belőle, de mondjuk a vételár feltűnően nem volt benne... Szerencsére Paprika papája nem csak gazdag és befolyásos, hanem még jogász is, így bőszen nekiáll kiegészíteni a papírt. Az eladók kicsit sápítoznak, de végül aláírnak. Paprika papa, akinek logisztikai cége is van, megnézi az autót, kihúzza az olajpálcát, majd közli az eladókkal, hogy addig nincsen fizetés, amíg az olaj és a szűrők nincsenek kicserélve. 20 perces vita, hogy ez belefér-e az eladási árba, de végül közösen irány a közeli szervíz.

A szervíz. Névadásban világbajnokok!

Itt leeresztik az olajat. Még szerencse, ha Pisti nem látja, hogy az autóból jött ki, akkor azt hiszi, hogy sarat lát. Ezzel nem sokáig működött volna a motor.

Az ott középen az olaj. Tényleg ilyen volt a színe.

A szűrők is rendkívül mocskosak, pedig állítólag Tanzániában mindent cseréltek. Hát ez nem túl valószínű... Innentől az eladók mutogatják Pistinek lelkesen, hogy mire kell figyelni, sőt a gagyi kínai olajszűrőt, amit a szervíz be akar tenni nem is engedik felhasználni, a szerelőfiú biciklire pattan, hogy vegyen egy eredeti(hez hasonló)t. Az autó javítva, 2500 km garancia elfogadva, Pisti boldogan indulhat a farmra. Hamar észreveszi, hogy a rádió még mindig a régi és a csomagtér roló is hiányzik. Nem fordul már vissza, telefon és Paul mindent megígér.

Azóta 2 hónap telt el. A rádiót 1 hete megjavították. Most már működik, cserébe kiiktatták a tolatókamerát és a navigációt (pedig eddig naponta többször is automatikusan megmutatta a tokyói kikötő térképét). És persze a frekvencia is maradt japán. Csomagtér roló pedig továbbra sincsen...