Rengeteg kisebb és nagyobb nehézség, probléma, baleset legyőzése után, jó 3 hónapos késéssel a tervekhez képest, de júliusban végre elindult a kereskedelmi célú növénytermesztés a farmon!

A savanyú talaj meszezése

Mint egy korábbi blogbejegyzésben ez már szerepelt, a farm területén gyakorlatilag minden ismert haszonnövény megtermelhető, ha az öntözés a szárazévszakban megoldott. Ebből a viszonylag szűkös választékból  (gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, ipari növények, erdészet, állattartás, vadgazdálkodás, stb.) kellett kiválasztania a barátoknak, hogy mivel is kezdjék a termelést. Hely van bőven, 5.500 hektáron bármi elfér. Mivel azért a cég indulótőkéje nem volt korlátlan és Afrikában minden épeszű befektető viszonylag gyorsan szeretné látni, hogy a pénze elkezd megtérülni (egyszer a Rotschildok azt mondták, hogy ami Afrikában 2 év alatt nem térül meg, abba bele sem szabad vágni – van ilyen üzlet is, csak nem Zambiában, hanem például a szomszédos Kongóban, vagy Sierra Leonéban, csak ott egy kicsit nehezebb életben maradni...), ezért a PAMO első körben a zöldségtermesztés mellett döntött. A zöldség gyorsan nő, 3-4 hónap alatt beérik, szedhető, nagyon magas a haszontartalma, mert kevesen tudják jó minőségben előállítani, Zambiában nagy rá a kereslet, szóval ez volt a logikus választás. Most, hogy így bekorlátozódott a választható termények köre, hiszen csak a paradicsom, burgonya, répa, cékla, káposzta, brokkoli, cukkini, karfiol, paprika, sütőtök, tök, zöldbab, szárazbab, borsó, hagyma, póréhagyma, fokhagyma, spenót, mangold (szerű zöld cucc), spárga (!), édesburgonya, kasszava (manióka) jöhetett szóba, már egyszerű volt a választás. Persze itt is alapveten a piac diktál. Az elmúlt egy évben és különösen február óta Ben vezetésével intenzív vetőmag tesztek folytak a farmon, hogy melyik növény, melyik fajtája teljesít a legjobban a helyi körülmények között. Az sem mindegy, hogy pl. káposztából melyik fajtát választja a farmer, mert még a dél-afrikai fajták közül sem fejlődik mindegyik egyformán. A tesztek során az kiderült, hogy minden termeszthető, minden szépen nő, de azért vannak különbségek. 

Nő a magyar dinnye, paprika és hagyma a farmon

Pisti is lelkesen tesztelt, hozta magával az otthoni vetőmagokat és próbálkozott egy kis hazai konyhakerttel. A paradicsom és a fokhagyma gyönyörű lett, finom volt a görögdinnye is, a paprika meg most nő, kiderül, hogy olyan vízízű lesz-e, mint a helyi fajták, vagy végre rendes paprikát lehet enni Zambiában is. A paradicsommal egy baj van, a helyiek mindig zöldessárgásrózsaszínűen szedik le, amikor még a magyar fogalmak szerint éretlen, maximum savanyítani jó. Pisti nagy nehezen kiderítette, hogy ennek van egy szokások által meghatározott oka, meg egy praktikus oka. A szokás a dél-afrikai fehérektől jön, akik állítólag így szeretik, szerintük az érett paradicsomból csak levest, meg kechupot lehet készíteni. Hmmm, egyedi felfogás... De valószínüleg náluk is azért alakult ez így az évszázadok során, amiért a négerek is nyersen szedik, mert van egy nagyon aranyos fekete madár, olyan mint a mi rigónk, aki imádja a paradicsomot, de ő sem hülye és csak éretten, így ha hagyják beérni a növényen, akkor a rigó gyorsabb és megeszi az ember előtt. Olyan mint a szőlő és a seregély otthon. No persze ez ellen is lehet védekezni, Európában feltaláltuk már a madárijesztőt és a védőhálót is, Pisti majd bevezeti ezeket Afrikában is.

Pisti amúgyis nagy technikai innovátor a farmon. A helyiek fűvágási szokásait először látva először a hasát fogta a nevetéstől, majd úgy döntött, hogy ezen változtatni kell. A helyiek ugyanis az ún. slasher-t használják „kaszálásra”. Pisti meggyőződése, hogy ez a szerszám úgy alakult ki, hogy egy angol katonai karddal megpróbáltak füvet vágni. Rájöttek, hogy ehhez sokat kell hajolgatni, nem hatákony, ezért a kardlap végén kb. 20 cm-t 45 fokban behajlítottak, így létrejött egy vágófelület, amit ha a kardot állva/sétálva lóbáljuk, akkor vágja a füvet. Arra nem jöttek rá, hogy az egész kardot kellene egy nyélre tenni és akkor 70 cm vágófelületünk lenne. Ezt hívják Európában kaszának, gondolom kb. 1000 éve. Pisti hozott is otthonról 2 db kaszát a bőröndjében. A dél-afrikaiak kapásból hülyeségnek és veszélyesnek tartották, a feketék is gyanakodva nézték. Pisti bemutatót tartott (még szerencse, hogy egy igazi közgazdász kaszálni is tud!) és végül Binga (ő gyűjti a takarmányt az állatoknak) úgy döntött, hogy kipróbálja. Két hét után Binga lelkesen jött oda Pistihez, hogy „bwana, ez remek, amit korábban egy hétig vágtam, az most 2 óra alatt megvan!”. Ugrottunk 1000 évet a technikai fejlődésben. Mi lesz, ha megmutatjuk a GPS vezérelt traktort nekik?

Visszatérve a zöldségekhez, a végső döntést a termelésről persze a piac hozza meg. Márpedig itt is a nagy kereskedelmi láncok diktálnak. A Shoprite-nak (legnagyobb afrikai kisker lánc) pedig káposzta, hagyma, fokhagyma, paprika és krumpli kellene. Krumpliból akár heti 23 kamionnal is megvennének! Ettől a PAMO persze még messze van, ráadásul a burgonya gépesítést is igényel. A káposzta és a paprika viszont jól terem, kézimunka igényes, ami bőven áll rendelkezésre, így ez lett a két első kereskedelmi termény a farmon. Ráadásul a Shoprite heti két kamion árut küld Lusakából Kasamába, ahonnan a farmtól 30 km-re üresen jönnek visszafelé Lusakába. Ingyen visszfuvart találtunk a főváros felé!

Nő a káposzta!

Persze a profi zöldségtermesztés nem úgy megy, hogy elszórjuk a magot, aztán várunk. Rendes talajelőkészítésre van szükség, meszezni kell a savanyú talajt (PH 5,5), ágyásokat kell készíteni (ez a zambiai esősévszak miatt különösen fontos, mert a felhőszakadások vizét le kell vezetni az ágyások között, különben kimosná a víz a gyökereket) és a szárazévszakban öntözni is kell. 

Mész feltöltése a szórógépbe. Háttérben a beteg traktor szomorkodik.

Minden megoldható kézierővel is, de nagyüzemben nem árt gépesíteni, amit lehet. A fő feladat az öntözési rendszer kialakítása volt. Egyszer majd a folyóból lesz megoldva az öntözés, de az egy nagyobb beruházás lesz és még fizetni is kell a vízjogokért, így a PAMO inkább furatott 3 db kutat. Ezek 60-75 méter mélyek és kristálytiszta víz jön belőlük. Napelemes német szivattyúk pumpálják a vizet 100 m3-es fedett víztartályokba, ahonnan naponta kétszer lehet csepegtető öntözéssel öntözni a zöldségeket. Két nagy örömünnep volt a farmon: először, amikor az első kútból feltört a víz, másodszor, amikor a csepegtető rendszer beindult. Jelenleg 5 hektáron van kiépítve a csepegtető rendszer, de most már könnyen bővíthető, akár 40 hektárig is.

Öntözött bakhátak, háttérben a nevelde

Az ágyások, bakhátak kialakítására vett gépet a PAMO, de sajnos a New Holland traktor lerobbant (menet közben leesett az orrnehezék – ami elvileg lehetetlen lenne - és darabokra törte az üzemanyagtartályt és a befecskendezést) és 2 hónapja várják Pistiék az alkatrészt. Így aztán Ben felhívást tett a faluban, ahonnan 60 ember érkezett kapákkal és ásóval és két nap alatt gyönyörűen elkészültek az ágyások 1,5 hektáron, kézierővel. Lehet, hogy olcsóbb is volt, mint a gázolaj, mert a falusiak napi 2,5 dollárt kérnek a munkájukért. Aztán persze hó végén nem kis feladat a rengeteg ember bérét készpénzben kifizetni. Pisti töri is a fejét, hogy hogyan lehetne egyszerűsíteni a folyamatot, mert az összes aláírással, pénzszámolással, elfogyó váltópénzzel, közel egy napig tart az alkalmazottak és a falusiak kifizetése. Utalni nincs hova, bankszámlája talán két embernek van.

Már csak az ültetés volt hátra. A káposzta és paprika magokat nem az ágyásokba kerülnek, hanem keltető tálcákba vetjük megfelelő táptalajba. John és két asszony a tálcák mestere. Főleg Emeldah nagyon ügyes és okos. Gyorsan megjegyezte, hogy mit és hogyan kell tennie és már magától is jön és kérdez, szól. Korábban téglát égetett a farmon, napi 1000 téglát vetett! Nem igazán asszonynak való munka volt, így most nagyon hálás a könnyebb munkáért. A tálcák csírázásig egy kis nevelő épületben vannak, ha a magoncok kibújtak, akkor kerülnek ki a szabadba állványokra. Az állványokat védőháló fedi, hogy a kíméletlenül tűző afrikai nap ne tegye tönkre a palántákat. A tálcák öntözése is automatizált, nem felejthetik el a feledékeny alkalmazottak. Az így előnevelt palánták kerülnek kb. 3 hét után kiültetésre. 

Ültetés - káposzta

Az első kiültetés is nagy esemény volt a farmon! Kis csapatokban haladtak az ültetőmunkások. Egy ember egy bottal kifúrta a lyukakat a növényeknek, a megfelelő távolságokra. Egy tartotta a tálcát, egy behelyezte a növénykéket a lyukakba, egy pedig betakarta földdel a gyökereket. Mindez minden ágyásnál két oldalról, hogy az öntözőcső két oldalára lehessen felváltva ültetni a palántákat. A legjobb csapat megint Emeldah és Mirriam csoportja volt, ők még azt is megtették teljesen maguktól, hogy egy pohár vizet is öntöttek minden frissen ültetett káposztatőre. 10.600 tő káposzta került elültetésre első alkalommal és mostantól heti ciklusban ültetünk, hogy folyamatos legyen az aratás is majd.

"Kapálás", talajlazítás

Megkezdődött az állatok hasznosítása is. Pisti mindig morgott Bennek, hogy az állatok csak viszik a pénzt, kell nekik gyógyszer, takarmány és még lopják is őket. De megfelelő szállítóeszköz hiányában nem könnyű a marhákat és kecskéket vágóhídra szállítani, a vágóhidaknak pedig nincs szállítójárművük. Aztán házhoz jött a piac! Kiderült, hogy az egész környéken csak a PAMO-nál van állat és ha azt levágjuk a farmon, akkor a húst a falusiak nagyon jó áron megveszik. Az első levágott ökörből 235 kg színhús jött ki és több, mint 1000 dollárt fizettek érte a helyiek! Több, mint 100-an álltak sorba a húsért! Mindenki boldog és elégedett volt a végén, még a fejét is megvették a szegény marhának. Ezentúl minden második pénteken vágás lesz, sőt a kecskéket is el lehet kezdeni ritkítani.

Ez még nem a PAMO vágóhíd... Nem biztos, hogy megfelel a HACCP előírásoknak, de túlélik a helyiek.

Működik a farm!