Pisti kisiskolás kora óta kosárlabdázik, ez a szenvedélye 39 éve nem akar elmúlni. A magyar kosárlabda sincs a világ élvonalában, de amikor kiköltözött Zambiába, akkor a zambiairól mégcsak nem is hallott.

 Gasol büntetője

Zambiában a foci a nemzeti sport. Elképesztő körülmények között, de nagyon lelkesen gyakorolják mindenhol. A klasszikus neylonzacskókból „gyúrt” labda a játékszer a legtöbb helyen. Ez úgy készül, hogy a zacskókat szorosan, a városokban gumival, falun indákkal, madzaggal szorosan összekötik. Az így készült labdának van súlya, kicsit még pattog is, hasonlít az igazira. Lehet, hogy a következő VB-re az Adidas majd lekoppintja... Minden gyerek rúgja lelkesen. Pisti és fiai arra is rájöttek, hogy ennek a labdának van egy nagy előnye is: ez ugyanis nem lyukad ki az első tüskében. A farmra eddig 3 focilabda jutott le: a két bőrfoci (az egyik otthonról jött, a másik helyi volt) pár nap után szétesett - lehet hogy nem a magyar rabok varrták a bőrt rá – a gumi jól bírta egész addig, míg az első (és egyetlen) szöget meg nem találta a placcon. Ez persze javítható volt, mert a bicikligumi foltjával be lehetett fedni a lyukat, de már nem az igazi, ami nem jelenti azt, hogy nem fogják még rúgni vagy 2 évig a bozótban... A zacskólabda viszont nem szenved ilyen balesetet, bármikor javítható. Nesze neked fogyasztói társadalom! Mondjuk fogyasztói társadalom és szupermarketek nélkül zacsi sem lenne, legfeljebb a focisták lába között, de azt maximum tévedésből lehet labdának nézni! 

Zambia egyébként nem is rossz a fociban, 7 éve Afrika Kupát nyertek, a döntőben Elefántcsontpartot verve. Drogba hibázott döntő 11-est akkor. A válogatott edzője azóta is nemzeti hős, francia és fehér ember, mégis energiaitaltól kezdve helyi kóláig (érdekes az ízvilága...) mindent reklámoznak vele. A hírdetők itt sem hülyék, jó reklámarc a pasas, el lehet vele adni a cuccot. Tegyük hozzá, hogy nem semmi amit tett, mert a helyi csapatok edzéskörülményei finoman szólva nem túl komfortosak. Alíg füves, inkább poros pályák, esős évszakban dagonya, lelátók omladoznak, öltözők botrányosak. Kivéve persze a Hősök stadiont, amit a kínaiak húztak fel ajándékba a zambiai nép számára (gondolom csak egy-két rézbányát, meg az összes útépítési koncessziót kapták az „ajándékért” cserébe, de ügyesen csinálják). Ebből is látszik, hogy nem a stadiontól lesz jó a csapat... De a fejlődés itt is feltartóztathatatlan, megnyílt a Barcelona fociakadémiája Lusakában! Lehet, hogy pár év és Messit Chandák, Bingák, Mwelwák és Mwilák fogják felváltani a katalán füvön. A testmagasság minden esetre stimmel!

Zambia jó még a boxban is, ökölvívóik viszonylag sikeresen kűzdenek a nagy versenyeken. A fitness termekben is van lehetőség boxra, még a hölgyek is lelkesen püfölik egymást. Pistiék barátja, Paprika kisasszony is nagy rajongója ennek a sportnak, de azért ő mérsékelten vereti szét magát. A fitnes termek nagyon népszerűek, egyre újabbak nyílnak a városokban és tele is vannak gyúrósokkal. A gyúrósok itt is kopaszok általában, csak ez itt nem a közösséghez és szubkultúrához való tartozást jelenti, hanem normális, hétköznapi hajviselet... 

Nade Pistit ezek a sportok hidegen hagyják, számára már csak a kosárlabda az igazi sport. Nagy szomorúság volt számára, hogy megszokott keddi és pénteki edzései megszűntek. Lehet futni a farmon, de a labdapattogás az nagyon hiányzott. Így aztán igen nagy öröm volt számára, amikor az egyik tárgyaláson Zwide a traktorkereskedő egyszer csak megemlítette, hogy ő kosarazott. Pisti felvillanyozva érdeklődött, hogy mégis hol és kivel, mert addig Lusakában két helyen látott kosárpalánkot, az olimpiai edzőtáborban és az egyik suli udvarán. Kiderült, hogy Zwide profi kosaras volt, amíg az Achilles ina el nem szakadt. Mivel azt itt nem műtik, ezért csak reménykedik, hogy nem marad élete végéig sánta. Viszont azonnal felhívta volt barátját Gasolt (már a becenév is bíztató volt), aki elmondta, hogy a csapatnak heti 3 edzése van, kedd-csütörtök-pénteken este 6 után és Pistit is szívesen látják. Több sem kellett Pistinek, legközelebbi magyarországi látogatása során összepakolta a kosaras holmijait és irány az edzés! Gasollal megbeszéltek egy találkozót, mert nem nagyon tudták telefonon elmagyarázni, hogy hol is játszanak. Legalábbis Pisti nem emlékezett a megadott helyen semmilyen csarnokra, vagy tornateremre. Gasol késett, egy laza 20 percet (ez itt az edzéseknél is normális sajnos), majd Pistivel bementek a NAPSA (ez a helyi OEP) „stadionba”. Mint kiderült, nem volt véletlen, hogy Pisti nem látott stadiont, mert ilyen itt nem is volt!

A NAPSA pálya edzésidőben

Szabadtéri, beton pályán játszik a NAPSA Hurricans csapata. Ez csak azért volt meglepő Pistinek, mert a Hurricans a Premier League-ben játszik és az előző szezonban ötödik helyet értek el. Amúgy itt is két konferencia van (főként a távolságok miatt), az egyik a főváros környéki, a másik a copperbelti. Utóbbiak az erősebbek. 

A pálya madártávlatból

A szabadtéri pálya nagy előnye, hogy szellős, van bőven oxigén. Azt hiszem ezzel fel is lett sorolva az összes előnye. Az edzések ugyanis este 6 után (1/2 7 tájban) kezdődnek és 8 után van végük. Ekkor már lemegy a nap és sötét van. Van ugyan 2 (kettő!) darab reflektor a pálya egyik oldalán, de ezek csak arra jók, hogy aki velük szemben áll játék közben, az nem lát semmit, a másik irányban viszont kevés a fény, így nem kis ügyesség kell egy meglőtt passz elkapásához. Pisti azt hitte, hogy csak az ő öreg szemei vakok ezekhez a fényviszonyokhoz, de megnyugodva tapasztalta, hogy fekete csapattársait is könnyedén fejbe lehet lőni egy átadással, ők sem látnak sötétben. Nagy szerencse, hogy sötétedéskor elindulnak táplálkozni a moszkítók is, így nem lehet lazsálni a pályán, mert megeszik az embert a vérszívók. A pályán az aszfaltozást majdnem olyan jó minőségben végezték el a melósok, mint az utakon, így számtalan kátyú található rajta. Az országúton sem jó, ha az autó kereke tönkremegy, de ha az emberi „futómű” sérül, az még rosszabb. Itt a káyúlélektan is kicist más, de azért nem teljesen. Itt is mindig az árnyékosabb helyeken vannak, na meg persze a gyűrű alatt, ahol jellemzően ugrálni szoktak a játékosok. 

Az egyik kátyú

A szabadtér és a beton előnye, hogy nyáron baromi meleg, sugározza magából a hőt, télen viszont a 6-8 fokban cudar hideg tud lenni. Aztán meg jön az esős évszak, amikor esténként leszakad az ég. Pisti ilyet még nem élt meg, de állítólag ilyenkor is van edzés.

Mindezek a körülmények láthatóan nem zavarják a Hurricans sztárokat és minden félelem és gátlás nélkül futnak, ugranak, játszanak a pályán. Pisti azért óvatos duhaj, mégis szakadt már mindene többször is deréktól lefelé, így megfontoltan kerülgeti a gödröket.

Pistit az öltöző is meglepte. Mármint, hogy nincs. Se szoba, se zuhany, semmi. Aki utcai ruhában jött, az a kocsi csomagtartójában, vagy a pálya szélén öltözik át. Sötét van, senki nem látja meg a fiúkat. Mondjuk az is igaz, hogy a helyiek hisznek az öntisztulás hatalmában, zuhany nem hiányzik nekik annyira.

Öltöző...

Milyenek a zambiai kosarasok? Mondhatnánk viccesen, hogy feketék (Magor, Pisti fia biztos nem hagyná ki ezt a poént), de ez sem igaz teljesen, mert GB a brit fiatal teljesen fehér és ő igazolt játékos is. Pisti is lehetne, de túl keveset van Lusakában ehhez edzésidőben. Szóval a helyi fiúk fizikálisan jóval a magyar mezőny felett vannak. Nagyon gyorsak, rendkívül ruganyosak és valahogy kondijuk is akad, hogy honnan, arra Pisti még nem jött rá, mert alapozás nincsen. Talán genetika. Azért persze ők is tudnak lihegni egy gyorsabb lefutásos edzésgyakorlat után. Általában alacsonyak, de akad közöttük is egy-két szép szál legény, de azért 2 méter felett játékos kevés van. Cserébe simán van 1 méter feletti súlypontemelkedésük. A helyi kosárlabda kicsit grundkosár jellegű, kevés a csapatjáték, mindneki egyedül megy fejjel az ellenfélnek. Ehhez képest egész sikeresen, mert fizikummal pótolják a technikai hiányosságokat. Általában nincs túl jó kezük, a Hurricansnél talán 4-5 játékosnak van esélye kívülről betalálni, de az sincs 50% felett. Persze az sem segít a betalálásban, hogy a palánkok lötyögnek, a gyűrű lóg és görbe és a háló (ami láncból van) is le van félig szakadva. Plusz ugye sötét van. Ehhez képest nagyon jók. 

Van edző is, Pistinek nem könnyű követnie a vegyes angol-nyendzsa utasításokat. Vannak jó ötletei, ért is a játékhoz, de a játékosok fegyelmezetlenek. Hiába van megmondva, hogy mit kell gyakorolni, játszani, a legritkább esetben csinálják meg a játékosok. Viszont amikor GB  és Pisti egy csapatban vannak edzésen és ekkor a csapatuk mindig nyer, akkor el szoktak gondolkodni azon, hogy van értelme a csapatjátéknak. GB tudja, hogy Pistinek baromi jó keze van és helyzetből mindig betalál, Pisti meg tudja, hogy ha GB egy blokkból előnybe kerül, akkor azt még Gerome a nagyot ugró és ügyes center mellett is bedobja. Egyszerű ez a játék.

Edzés végén van egy közös nyújtás-lazítás. Legalább 5 perc, ezalatt a feketék állítólag tényleg lelazulnak, Pistinek kell még vagy negyedóra. Irigyli is őket ezért! Nyújtás után a középkörnél körbeáll a csapat, az edző elmondja, hogy mi volt jó, vagy mit kell javítani, utána közös ima, egymás vállát átkarolva és igyekezve elfelejteni a moszkítókat. Amikor Pisti júniusban az utolsó edzésen volt a senior EB előtt, akkor a fekete fiúk a magyar válogatott sikeréért imádkoztak! Pisti majdnem elsírta magát, annyira meghatotta az őszinte gesztus. 

Pisti mindig kiváncsi volt arra, hogy milyen lehet, ha ezek a srácok normális pályán és normális fénykörümények között játszanak. A bajnokság meccseit ugyanis a nemzeti stadionban játsszák, ott parkett van és világítás. Most szeptemberben adódott végre a lehetőség, hogy Pisti megnézze a Hurricans egyik meccsét. A csapat rosszul kezdte az idényt, 5 vereség és 3 győzelem a mérleg eddig. Ez itt is az edzőváltás előjele, jött is pénteken egy új, rendkívül kövér szakember, aki felügyeli a mostani coach munkáját. Nem volt mese, szombaton nyerni kellett, a csapatért, az edzőért, a büszkeségért! Pisti befizette a 10 kwacha (1 USD) belépti díjat, majd meglepve látta a nézőközönséget. Nem gondolta volna, hogy ennyien kimennek egy meccsre! Azért nem egy Körmend-Falco közönséget kell elképzelni, de legalább 500 néző volt a kis lelátón, akik lelkesen hajtották a csapatot, minden szép megoldást értékelve.

Lelátó közönsége

Bele is haltak a szépségbe a játékosok, kicist az afrikai futtballra hasonlított a helyzet, amikor egy szép cselért, vagy trükkért a helyzetet is inkább elpuskázzák. A pálya rendben volt, parketta, kijelző, jegyzőkönyvvezetés, TV felvétel (!), 3 bíró. A normális körülmények megmutatták, hogy mit is tudnak a fiúk. Sokkal jobban játszottak, mint edzésen, de az tény, hogy technikailag képzetlenek, dobni nem tudnak, csapatjáték akadozik. Vadul játszanak, sok a fault, rengeteg az ütközés, de hagyják a bírók, de nincs reklamáció, egy-két szituációt megvitattak a bírókkal, de normális hangnemben, nincs anyázás. 

A pálya a nemzeti sportcsarnokban

És nyert a csapat! 3 ponttal, kínkeservesen, a végjátékban borzasztó butaságokkal és fegyelmezetlenségekkel 10 pontos előnyt leadva, de győzelem! Hatalmas öröm a lelátón, boldogság a pályán. Pistit is odahívták a csapathoz a meccs végén a harci kiáltáshoz: Hurricans together!

Ja és itt sincs öltöző...