Amikor márciusban megjelentek az első komoly hírek Európában a koronavírus pusztításáról, Pisti és társai aggódva figyelték, hogy mi fog történni Afrikában és különösen Zambiában. De hosszú ideig nem történt semmi. Olaszországban hullottak a betegek, mint az őszi legyek, Ausztriában tartományokat zártak le, Kínában 10 milliók bezárva, Afrikában semmi. Pedig ez finoman szólva sem volt logikus. Zambiában a bányákban a munkaerő megbízhatósága miatt soktízezer kínai munkás dolgozik. A szomszédos Kongóban állítólag milliós a kínai munkások száma. A kínai holdújévkor nagy részük biztosan hazautazott és vissza is jöttek. Senki nem fertőződött meg otthon? A légiközlekedés március végéig normálisan működött a világ és Afrika között. Egyetlen COVID-os sem utazott Afrikába? Valljuk be ezek elég valószínűtlen történések lennének. Sokkal valószínűbb, hogy a járvány már tart egy jó ideje, csak épp senki nem tud róla. Afrikában (sem) teszteltek, mentségükre legyen mondva, hogy ellentétben a fejlett Magyarországgal, nekik még a felkészültségük, pénzük, tudásuk sem nagyon van meg erre, illetve, ha megnézzük a COVID tipikus tüneteit, akkor mit látunk? Láz, fejfájás, rossz közérzet, majd később köhögés. Ha ezzel valaki bemegy egy helyi klinikára a bozótban, akkor teljesen biztos, hogy maláriásnak diagnosztizálják. Ha meg meghal, akkor maláriában meg szokás halni, senkinek nem tűnik fel. Ugyanakkor a feketék immunrendszere sokkal jobb, mint az agyongyógyszerezett fehéreké. Európában a higiénés szokások, a modern orvostudomány, az oltások rendszere legalább 150 éve legyengítette a természetes kiválogatódást, mi meg tudunk menteni majdnem mindenkit, akinek normál körülmények között meg kellene halnia, illetve elkerülünk egy csomó potenciálisan halálos fertőzést. A néger törzseknél ez nem így volt, sőt vidéken, vagy a nagyvárosok szegénynegyedeiben gyakorlatilag ma sem így van. Nem véletlenül okoznak még Európában évtizedek óta ismeretlen kórokozók járványokat Zambiában is. Például 2 éve a kolera. Mi WC használat után (és mi használunk WC-t…) kezet mosunk, szappant használunk, nem eszünk kézzel, tiszta a vezetékes ivóvíz, stb. Aki túléli azt a rengeteg kórokozót, amivel a zambiai bozótban találkozni lehet, annak az immunrendszere jó eséllyel röhögő görcsöt kap egy COVID vírus láttán. Az sem lehet véletlen, hogy Zambia lakosságának jelentős része (hivatalosan 25%) HIV pozitív (és ezzel még messze nem is a legfertőzöttebb ország), mégsem halnak meg naponta ezrek és ezrek AIDS-ben. Nem lesznek betegek, együtt tudnak élni a vírussal.

Aztán persze Zambiába is beütött hivatalosan is a koronavírus. Repülőn jött, Franciaországból, el is kezdődött a szokásos kapkodás ott is. Éttermek bezár, karantén az országba érkezőknek, bevásárlóközpontok bezár, majd kinyit, mozi bezár, maszk, stb. Ezeknek az intézkedéseknek Európában sem biztos, hogy volt értelme, Afrikában viszont teljes marhaság. Mivel a népességet nem lehet karanténba zárni, mert éhen hal, a határokat nem lehet lezárni, mert senki nem őrzi azokat a bozótban, a távolságtartás megoldhatatlan, mert az életviszonyok mások, vidékre el sem jut a járvány híre, mert se rádió, se újság, se TV nincs a falvakban. A leghatékonyabb kommunikáció a kormányzati SMS küldés, mert mobiltelefonja majdnem mindenkinek van és bár nincs teljes lefedettség, 1-2 hetente mindenki eljut hálózat közelébe. A járvány most már hivatalosan is terjed, de nagyon lassan, egyáltalán nem robbant be. 150 fertőzött 1,5 hónap alatt kimondottan alacsony szám. A kezdeti korlátozások után újra is nyitottak mindent az országban. Ami meglepő, hogy a maszkviselés teljesen elterjedt a városokban. A biztonsági őrök be sem engedik a bevásárló központokba a kuncsaftokat maszk nélkül. Amikor egy vidékről a városba, többek között éppen maszkért érkezett fel egy muzungu farmer, akkor nem akarták beengedni az épületbe. Úgy kellett meggyőzni az őrt, hogy kísérje el őket a gyógyszertárig, ahol tudnak maszkot venni. El is kísérte, nem engedte mászkálni őket. Ja és kapható maszk és mindig volt is!

Mindeközben a farmon is zajlik az élet. Pisti Budapesten ragadt a járvány kitörésekor, Gyuri volt a farmon. Pisti mindig hangoztatta, hogy ha jön majd egyszer egy nagy világégés (keletről érkező barbárokra és halálos járványra gondolt, erre tessék megjöttek a migránsok és a COVID), akkor a farm végső menedékhely lehet. Ebben biztos szerepet játszott Robert Merle Malevil című regénye. A farm a két folyó között, harmadik oldalon a dombokkal tökéletesen védhető lenne. Víz van, amíg nap van addig áram is van, élelmiszert lehet termelni, állatok vannak, tökéletes a túlélésre. Pisti fia Pityesz meg is kérdezte a járvány első hírére, hogy „akkor most megyünk a farmra”? Sajnos nem, mert mire ezt eldöntötték volna, leálltak a repülők. Maradt az otthoni karantén.

Gyuri viszont szerencsétlenségére pont ekkor került magánéleti válságba és úgy érezte, hogy most társaságra van szüksége (és ezt a helyi feketék nem tudják teljes mértékben kielégíteni), ezért haza akart jönni. Pisti hiába próbálta meggyőzni, hogy a Paradicsomból most nem érdemes a Pokolba visszajönni, Gyuri hajthatatlan volt. Profin meg is szervezett mindent a farmon, hogy el tudjon működni fehér kontroll nélkül is egy darabig és elindult egy csütörtöki napon Lusaka felé. Ezen a héten érkezett meg a COVID hivatalosan Zambiába. Nagy szerencsével kapott még repjegyet Johannesburgon és Isztambulon keresztül Magyarországra. Ugyan Pisti óvta, hogy bármikor, bármelyik reptér, légitársaság, határ, stb. bezárhat útközben, Gyuri jönni akart. 150 km-re Lusakától kapta a hírt Pisitől, hogy Johannesburg bezár, nem tud eljönni. Így is volt, a Turkish is törölte a járatot. Gyuri beletörődött, hogy Zambiában maradt, így Lusakában bevásárolt a farmra, hogy túléjen legalább fél évet bezárva is akár. Viszont szombaton a fővárosban több attrocitás is érte. Beszóltak neki az utcán, hogy ő hozta a vírust, fertőtlenítették utána a boltot, még a rendőr is azt mondta neki, hogy nem kéne itt lennie. Kezdett fenyegetővé válni a hangulat a fehérekkel szemben. Ez pedig nem tréfás, mert Gyuri a farmon egyedül volt, ha a környező falvak valamiért megvadulnának, akkor ott nincs segítség. Ugyan ez nem valószínű, de hát a tömeget könnyű manipulálni, a bőrszín alapján, meg könnyű ellenségképet generálni. Gyuri és Pisti beszéltek a helyi fehér ismerősökkel és mindenki azt mondta, hogy bár nem valószínű, de jobb elhagyni az országot. Pisti egyeztetett a kenyai magyarokkal, ők is azt mondták, hogy Afrika nem biztonságos, de a kenyai reptér még működik. Így Gyuri egy kisebb mentőakció keretében, Nairobi, Katar, Budapest útvonalon hazaért. Azóta a farm a feketékre van bízva.

Wiscott a farm managerünk - RIP

Sajnos ebben is történt szomorú változás. Wiscott a megbízható, kedves farm manager életét vesztette. A járvány okozta félelmek miatt Mpikába ment egy keddi napon ellátmányért. Hazafelé egy motorbiciklit stoppolt le és a farm felé pöfögve borultak. Wiscott írt Pistinek, hogy eltörött a lába és a mpikai kórházba került. Másnapra kiderült, hogy nincs is törés, vasárnap már mehet vissza a farmra. Pénteken délután 3-kor Meekness a korábbi farm asszisztens még beszélt vele jókedvűen telefonon. Utána Wiscott csuklani kezdett és 5 órakor meghalt. Senki sem tudja miben, de valószínűleg embólia. Ennek az egészségügynek kellene a koronavírust megállítania…