Zambiában két forrásból lehet földhöz jutni. Vagy már regisztrált, „földhivatali” a föld, vagy törzsi tulajdonban van. A törzsi földek fölött a törzsfőnök (chief) rendelkezik. Így jutottak el a barátok (Pisti és Ben) Chief Chitambohoz. Chief Chitambo egy fél dunántúlnyi területen 300 ezer alattvalót igazgat. Chitambo kerületben ő gyakorlatilag élet-halál ura, az állam minimálisan befolyásolja a mindennapi életet. Nem is szeret az állam belekötni a törzsfőnökökbe, mert az alattvalók a négyévente megtartott (valóban!) demokratikus parlamenti választásokon legtöbben úgy szavaznak, ahogy a főnök elrendeli. 16 milliós országban 300 ezer szavazat komoly hatalom.

Chitambo főnök történetünk kezdetekor épp nagy bajban volt, mert 76 éves korára még csak 27 gyermeke volt, márpedig ő 80 évesen 30 utódot szeretett volna maga körül látni. Hithű katolikusként ezért elzavarta az akkori 6 feleségét (úgyis túl sok volt otthon a perpatvar) és hozott egy új 18 éves asszonyt magának azzal a feladattal, hogy 4 év alatt 3 gyermeket kell szülnie. A jó főnök Pistit is megkérdezte, hogy neki hány felesége van. Pisti elmondta, hogy keresztény országban csak egy lehet, mire Chitambo elmagyarázta, hogy ő is katolikus, de nem kell minden buta vallási szabályt olyan komolyan venni. Sajátos elmélet. Egyébként Chief Chitambo Londonban járt egyetemre, ahol szociológiát tanult.

Persze a törzsfőnökkel nem lehet csak úgy találkozni. A chief a palace-ban lakik (fordíthatjuk akár kastélynak is, de mint a képen látszik az építmény nem valószínű, hogy bárhol Európában lakhatási engedélyt kapna), ahol be kell jelentkezni hozzá.

Palace

Persze a főnök mindenhol főnök, így nem csak egy háza van. Van sub palace is az erdő mélyén...

Az al-kastély

Tekintve, hogy áram és telefonhálózat ekkor még 50 km-re volt, ezért a személyes megkeresés dominált. Megérkezett a kis delegáció (Ben, Pisti, Noman az öntözési guru és Kabamba a helyi erő). A tányérsapkás és (rendkívül koszos) egyenruhás komornyik/őr a parkolóban (a mangófa alatti terület) megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk (feltehetőleg sejthette előre a választ, mert mi a ragyát csinálna 3 fehér és egy fekete ember a világ végén a bozótban). Miután megtudta hogy a chieffel szeretnénk találkozni, bekísért a várószalonba, ami egy fűtetős vályogkunyhó pár paddal körben. Elsétált bejelenteni minket a főnöknél.

Váróterem

Szerencsénk volt, mert a főnök egyrészt nem az alattvalóit látogatta valahol messze, másrészt épp ráért (végig ott ejtőzött tőlünk 30 méterre a nagy fa alatt egy tábori széken). A főnök elé járulhattunk. Előre figyelmeztettek a protokollra. Ahogy eléértünk, mind a négyen letérdeltünk és fejet hajtva négyet tapsoltunk. Sajnos nem gyakoroltuk előre, így nem tudtunk egyszerre tapsolni. A Főnök csak ennyit mondott: again! Erre újra megpróbáltuk a tapsot és most sikerült elég jól, így a Főnök kegyesen engedélyezte, hogy átadjuk az ajándékainkat. Vittünk neki kenyeret, kólát (ha majd valamelyik kólacég elkezd szponzorálni, akkor elárulom, hogy kék, vagy piros kólát kell-e vinni), olajat, lisztet és egy napszemüveget. Az ajándékokat elfogadta és helyet foglalhattunk a körben álló székeken a fa alatt.

A főnöki "tárgyaló"

Előadtuk jövetelünk szándékát, hogy szeretnénk egy boldogabb jövőt teremteni a népének és elhoznánk nekik a várva várt fejlődést (még nem tudják, hogy ettől cseppet sem lesznek boldogok, később elmondom miért), ha ad nekünk 10.000 hektár földet. Mondta, hogy erről szó sem lehet, ez a föld a bemba népé és konkrétan a Chitambo törzsé és egy darabig fikázott mindenkit, beleértve minket, a kormányt és az egész világot.

Majd amikor elküldte az ott lebzselő egyenruhás őreit az ajándékokkal, akkor egyszerre csak hangnemet váltott, elnézést kért, elmondta, hogy ez a cirkusz kell az alattvalók miatt és térjünk az üzletre.

Teljesen normálisan lehetett vele tárgyalni, egy nagyon közvetlen, nagyon értelmes ember. Sőt amikor előleget fizettünk neki, hogy felmérhessük a kijelölt területet, akkor még egy pénztárbizonylati tömb is előkerült (na jó, kicsit penészesen), amelyet szabályosan kitöltve, lepecsételve vette át a pénzt. A világ végén a bozótban!

Chitambo falu még egy dologról híres és ez igazi túrista látványosság Zambiában, bár nem hiszem hogy évente tíznél többen idetévednek, ez pedig Livingstone a híres afrikai felfedező halálának helyszíne. Livingstone aki felfedezte és nevet adott a Victoria vízesésnek, itt halt meg maláriában. Erre azért még ma is van esély... Eltemetve egyébként Londonban van. A holttest hazaszállítását nem fizette a biztosítója, így gyalog és hajóval vitték haza. JJJ