Egyéb okok miatt a földvásárlási tranzakciónk a törzsfőnökkel mégsem jött létre, leginkább azért, mert ekkora terület megszerzéséhez elnöki engedély kellett, amit akkor nem lehetett megkapni. Volt egy találkozó az alelnökkel, aki akkor Afrikában a legmagasabb politikai rangban lévő fehér ember volt, aki elmondta a barátoknak, hogy a zambiai föld a zambiaiaké, azt holmi külföldi befektetők nem kaphatják meg. Ezt a marhaságot szokták más országok is saját magukra fordítva alkalmazni, holott a föld az egyetlen erőforrás, amit a befektető nem tud ellopni, nem tud leszerelni és külföldre vinni és feltehetőleg, ha már egy jelentős összegért megvette, akkor a pénzét szeretné visszalátni, tehát meg fogja művelni a területet. Ezzel munkát biztosít a helyi közösségeknek, adót fizet, tudást hoz, stb.
Ezután a barátok úgy döntöttek, hogy nincs más választás, olyan területet kell megvenni, ami már magántulajdonban van. Így jutottak el északra, a Mansha folyó mellé, Shiwa N’gandu tartományba a Ndesha farmra. Egy ausztrál család árulta és jó áron meg lehetett venni az 5.500 hektárt (ez kb. a Szentendrei sziget mérete, ha valaki nem tudna elképzelni ennyi földet).
Mint utólag kiderült a farmnak külön története van, pedig ez nem látszott rajta elsőre. Az első tulajdonosa a területnek egy kedves dél-afrikai farmer volt, akit mindenki kedvelt a környéken, csak a környéken élő helyiek nem értették, hogy néha éjszakánként mi az az éktelen zaj, ami a farm felől jőve megzavarja az álmukat, meg néha holdfényes éjszakákon azt vélték látni, hogy emberek repülnek az égből. Ilyenkor gyorsan bebújtak a kunyhóikba és démonokról meséltek egymásnak. Az igazság persze az volt, hogy nem démonok voltak, hanem dél-afrikai kommandósok és a kedves úriember a speciális erők ezredese volt valójában. Az angolai háború idején itt szálltak le a kommandósok a helikopterekkel, illetve ide érkeztek az ejtőernyősök, hogy titkos operáció keretében a szovjet és kubai utánpótlást akadályozzák. Ben, aki testközelből ismeri a dél-afrikai búr kommandós szokásokat, meg is találta a farmon a jeladók maradékát pár helyen. Ezekkel jeleztek a repülőknek annak idején.
Az egykori katonai barakkok
Egész addig tartott a katonás múlt a farmon, amíg egy különítmény fel nem robbantotta a közelben fekvő vasúti hidat a Chambesi folyó felett. Ez már kiütötte a biztosítékot a helyi hatóságoknál és az ezredesnek mennie kellett. Ekkor vették meg a farmot az ausztrálok.
Amikor a barátok megvették a farmot, akkor ott a következőket találták:
- Gyönyörű erdős tájat
- A terület közepén egy 1554 méter magas hegyet (na jó kis csalással, mert a terület magasföldön van, így az átlagos tengerszint feletti magasság 1350 méter, innen nézve pedig a hegy már csak egy dombocska)
- Egy bővízű folyót
- Egy gyönyörű szurdokot a végén egy vízeséssel
- A katonák hátrahagyott raktárait viszonylag jó állapotban
- Egy lerobbant vendégházat
- Egy lerobbant farmmenedzser házat (itt lakott az ezredes anno)
- 100 db éhes tehenet
- 200 darab lelkesen mindent rágó kecskét
- Egy rozzant kínai traktort
- 20 lelkes éjfekete alkalmazottat
- Egy normálisnak tűnő, angolul beszélő, fekete farmmenedzsert
Egyszóval az előzmények nem nagyon kötötték meg az új tulajdonos kezét a jövő tervezésében. Elkezdődött a részletes felmérés és tervezés. Meg kellett szerezni az engedélyeket, elkészíttetni a környezeti hatástanulmányt, fel kellett mérni a faállományt, stb. Elindult az érdemi munka.
A vendégház
A vendégház konyhája
Afrikában tartja magát a mondás, hogy hamar munka sosem jó, hát senki nem kapkod.
De lehet, hogy a johannesburgi reptéren olvasható közmondásnak van igaza és nem szabad sietni, ha messze akarunk jutni... Másfél év alatt sikerült minden hatósági papírt beszerezni.
Afrikai közmondás
Az is kiderült a másfél év alatt, hogy Afrikában különösen érdemes megfogadni Cromwell örökéletű bölcsességét mely szerint „bízzál Istenben, de tartsd szárazon a puskaport!”. Keress megfelelő helyi embert, de ellenőrizd folyamatosan, különben lehet, hogy nem minden marad meg a farmon... A PAMO szerencsés volt.
A PAMO-t nem is mutattam még be! PAMO lett a zambiai cég neve hosszas tanakodás után. A PAMO egy bemba szó (ők a helyi népesség, tenyeres-talpas, nagyon mosolygó, földművelő bantu négerek), annyit tesz, mint együtt, közösen. Jól kifejezte a szándékot, hogy a magyar, dél-afrikai, svájci, román, zambiai, zimbabwei, ausztrál (és ki tudja, hogy hány nemzet kerül még képbe a jövőben) befektetők, munkatársak, tanácsadók, támogatók csak együtt lehetnek sikeresek ezen a távoli földön. A farm neve, Ndesha is egy bemba szó, nagyjából annyit tesz, hogy gyerünk, előre! Ezt a nevet örökölte már a PAMO, de jól hangzik, érdemes megtartani.
A farmmenedzser háza egykoron
Szóval a PAMO szerencsés volt, jó farmmenedzsert választott, mert semmi nem tűnt el egy év alatt. A járművek kicsit amortizálódtak, node nem olyan könnyű a megszokott sétálásból, esetleg a bicikliről egyből egy régi Toyota pickupra ülni és azt vezetni... Egy év után megvolt minden épület és minden állat is. Egy-két értékesebb fa kivágódott, de ez még belefér a helyi népszokásokba, biztos hernyó volt rajtuk, ezért kellett kivágni.
Egy dolog lett csak furcsa a leltározás során, hogy az állatok is mind megvoltak. 100 marha és 200 kecske volt egy éve is és most is. Márpedig a természet rendje szerint ahol bika és tehén, meg bak és anyakecske van együtt, ott előbb-utóbb gyarapodik az állomány. Kis számolással kijött, hogy elég sok állat hiányzik. Ezt a hiányt már nehéz volt kígyómarással és betegséggel magyarázni. Így derült ki, hogy Kanga a farmmenedzser mennyire magáénak érezte a farmot. Bár ő volt a helyi lelki pásztor (még angol Bibliákat is kapott a cégtől az egyházközsége), mégis mint később többen elmondták, ő volt a környék legnagyobb tolvaja.
Most azon tűnődik a rendőrség, hogy 20, vagy 30 évre csukják börtönbe, mivel az állatlopás itt nagyobb bűn, mint az emberölés. Nagy különbség nincsen a kettő között, a helyi börtönökben 10 évnél többet nem szokás túlélni (lehet, hogy azért, mert a bűnözők nem tudnak sorozatot nézni esténként a színes TV-n az ágyukból?).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.