Zambiában és általában fekete Afrikában, nagyon eltérő az emberek hozzáállása az élőlényekhez. Itt még nagyon szó szerint értelmezik azt a bibliai parancsot, melyet Ádám és Éva kapott Istentől, miszerint uralkodjatok az állatok felett. Hát itt ezt rendesen betartják! Az állatokra szinte kizárólag fehérjeforrásként tekintenek, az európai hozzáállás, mely szerint nekik is jogaik vannak, teljesen ismeretlen. Pisti azt nem tudta kideríteni (2 jogász sem tudott róla), hogy van-e egyáltalán jogi szabályozás ebben a kérdéskörben, de jó eséllyel nincsen. Ez persze érthető, ha valakinek az a gondja, hogy hogyan jut megfelelő táplálékhoz, hogyan ad élelmet a családjának, akkor neki nem az a fontos, hogy boldog csirkét, vagy kecskét tartson, neveljen.

Malacsors

Hobby állattartás nem nagyon jellemző Zambiában. A városokban a gazdagoknál lehet kutyát és macskát találni néha, de ez is inkább a jelenlévő kis fehér közösségre jellemző. Létezik a boltokban kutya- és macskatáp és kaphatóak a szükséges kiegészítők is. De kutyát pórázon sétáltató embert Pisti még nem látott. 

Vidéken minden lénynek funkciója van. Háziállatként csak kutyákat lehet találni a falvakban, feladatuk a ház védelme a betörőkkel szemben. Fantasztikus blökiket lehet látni! Mindegyik kistestű (logikus, a nagy sokat enne) és egy genetikus biztos fantasztikus múltat tudna kiolvasni, ha feltérképezné a DNS-üket. Enni jellemzően nshimát kapnak (ez a helyi puliszka szerű kukoricakása), húshoz akkor jutnak, ha fognak maguknak egeret, patkányt, vagy madarakat. Abból a szempontból szerencsések, hogy megkötve nem lehet látni őket, de olyat már többször látott Pisti, hogy jól oldalbarúgták a szófogadatlan kutyát.

Kecske a tetőn. A vevő állatorvos...

A többi állat már mind élelmiszerként szolgál. A marhák általában a nagyobb farmokon vannak, a feketék nagyon ritkán tudnak szarvasmarhát tartani. Ha vannak, akkor legeltetik őket, istálló nincsen. Tejmarha csak profi gazdaságokban található, vidéken nem is isznak tejet a helyiek. 

A kecske a legjellemzőbb négylábú húsforrás. Minden faluszélen ott legel egy-két darab szakállas jószág. Mivel a kecske a legkevésbé válogatós növényevő, ezért elég jól túléli a ridegtartást.

Kecskék egy kordén Lusakában

Sertést ritkán találni, ha nagyritkán előkocog egy-egy koca, azok meglehetősen girhes jószágok. De aki tart, az szereti a sertéshúst, kivéve Veronicát a farmról, akinek vannak disznói, viszi is a maradék dinnyehéjat nekik, de nem eszi a sertéshúst, még a Pick szalámit sem kóstolta meg. Nagyüzemi tartás most kezdődött, a legnagyobb élelmiszercég a Zambeef és a Zamchick után bevezette a Zampig márkát is, de a fő húsfajta még sokáig nem a disznó lesz.

Szegény malac

A csirke jelemző még a portákon, minden faluban kapirgál pár tarajos és úton-útfélen árulják messziről lengetve a szegény állatokat, hogy az autósok észrevegyék és megálljanak vásárolni.

Tartálykocsin is lehet kecskét szállítani!

A tartási körülményekkel nincs is nagy baj Zambiában, de a szállítás az már európai szemmel megdöbbentő. Persze a szállítóeszközöknek igen szűk palettája áll csak rendelkezésre, így logikus, hogy minden lehetséges eszközt felhasználnak a hús eljuttatására egyik helyről a másikra. Mivel hűtőkamion nincsen, ezért nem lehet húst szállítani, muszáj az élőállatokkal közlekedni. Az pedig szófogadatlan, nem akar sétálni, így általában gúzsbakötve szállítják őket nyakban, kézben, de leginkább a bicikli csomagtartójához rögzítve. Az állatok először tiltakoznak, aztán beletörődnek a sorsukba, pedig van, hogy órákig vannak összekötözve a napon, étlen-szomjan...

Kecske és malac szállítása. Nem épp EU konform...

A farmon Pisti és Gyuri nem tűri az állatkínzást, furcsán is néznek a helyiek a két „őrült” fehérre. Gyuri remek, kényelmes szállítóketrecet készíttetett a csirkák számára, akik így a piacra vezető utat egész kényelmesen tudják megtenni. Persze oda kell figyelni a bepakoláskor, mert ha nem figyelnek oda, akkor a feketék simán bepakolnak az engedélyezett 15 helyett akár 40 darabot is...

A vadállatoknak viszont vannak jogaik! Komoly törvényi védelemben részesülnek, mind a nemzeti parkokban, mind bárhol az országban. Vadászni, elpusztítani nem szabad őket, a kilövési kvótákat központilag határozzák meg. A vadorzást szigorúan büntetik. Az elmélet nagyon szép, a gyakorlatban viszont minden törvény csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. A valóság az, hogy a hatóságok nem jutnak el a kisfalvakba, így mindenhol akad egy ügyes orvvadász, aki csapdával, lándzsával, házilag barkácsolt lőfegyverrel vadászik a megmaradt vadakra. A nemzeti parkokon kívül nem sok vad maradt, a farmról is az 50 évvel ezelőtt még ott legelésző kafferbivaly csordák és antilop csapatok eltűntek, Pisti 4 év alatt összesen látott 2 kis duiker antilopot... Sajnos Afrika is kiírtja az eredeti élővilágát. Persze elég nehéz lenne élelmiszert termelni, ha a falu mellett elefántok élnének...

Zambiában az elefántoknak még konditerem is jár! :-)

A nemzeti parkokban szerencsére még sok a vadállat és a parkok hatalmasak, összesen Magyarországnál nagyobb terület élvez védelmet Zambiában. A nemzeti parkok kollégái próbálják megakadályozni a vadorzást, persze amikor ők kapnak parancsot, hogy vadhús kell a hétvégére Lusakában a hatalmasságoknak, akkor ők is tehetetlenek...